— Ez lesz a tenger, és közepére rajzolok egy csodaszép szigetet, amelyen egy magas torony áll. A torony tetejéb?l be lehet látni az egész tengert, s?t azt is, ami azon túl van.
Az égen felh?k úsztak, és a horizont alján a Nap éppen készült alábukni a habokban
Amikor elkészült, elégedetten nézegette a m?vét. Úgy érezte, hogy még sohasem sikerült ilyen remek képet alkotni. Amint egyre tovább nézte, mintha a víz hullámozni kezdett volna, a távolban egy kicsi hajó közeledne a szigethez.
Izgatottan nézte a fejleményeket. A kép megelevenedett. Érezni lehetett a tenger sós illatát. Fel akart állni, hogy mindezt elújságolja édesanyjának, de lábai nem engedelmeskedtek. Nem bírta ?ket megmozdítani. Olyan volt, mintha a földbe gyökereztek volna. Csak nézte mozdulatlanul a rajzát, és közben a hajó egyre közelebb ért. De nem kötött ki a szigetnél, hanem egyenesen Áronhoz úszott.
— Szevasz Áron! — üdvözölte vidáman a kisfiút a hajó kapitánya. — Ákombákom sziget hajóskapitánya vagyok. Nevem Hoppelkaplak Ben?, és azért jöttem, hogy magammal vigyelek Ákombákom szigetre. Ugye eljössz velem? Királyunk, a nagyméltóságú Buborék Kázmér már vár bennünket finom vacsorával. Szeretne bemutatni leánykájának, Csilingel? Sárikának.
Áron igazából nem is tudta, mit feleljen. Ment is, meg maradott is volna. Nagyon kíváncsi volt milyen lehet Ákombákom sziget királya, meg természetesen leánykája, Csilingel? Sárika. Édesanyja engedélye nélkül nem akarta elhagyni a házat. Jó kisfiú volt, és mindig elkérezkedett, ha elment valahová, de most édesanyja nem volt sehol. Hoppelkaplak Ben? hajóskapitány gyorsan kitalálta, mi lehet a gond, és ekképpen nyugtatta meg Áront:
— Édesanyád miatt, ne aggódj! Királyunk, Buborék Kázmér elrendezte, hogy eljöhess. Legyél nyugodt, nem lesz semmi baj! Lefekvésre hazaérsz.
Kisfiú megnyugodott, és Hoppelkaplak Ben? hajóskapitány segítségével beszállt a fából készült, mesébe ill? hajóba, ami Ákombákom szigetre szállította. Nem is gondolta, hogy a sziget ilyen messze van, pedig itt mindent ? rajzolt. A vízb?l arany delfinek ugráltak el? tiszteletére, és távolban még egy hatalmas bálna is vidáman eregette ki magából a vizet. Nagyon csodálatos volt a tenger. Áron még sohasem járt ott valóságban. Csak képekr?l és a televízióból ismerte. Mégis most úgy érezte, hogy az ? tengere a legszebb az egész világon. Ilyen szép tenger nincs sehol a széles földgolyón.
Hosszú utazás után megérkeztek Ákombákom szigetre. Kiköt?ben elbúcsúzott Hoppelkaplak Ben? hajóskapitánytól, majd a király fullajtárja Hosszúláb Peti elkísérte Áront a palotába. Már várta a kapuban Buborék Kázmér, a király, szépséges leánykájával, aki olyan gyönyör? volt, hogy párját nem lehetett találni még száz szigeten sem. Büszke is volt rá édesapja. Azért hívták Csilingel? Sárikának, mert a hangja olyan volt, mint harmatos reggelen a kicsi harangvirág sóhaja.
— Üdvözöllek, fiam! — köszöntötte a király Áron. — Örülünk, hogy meglátogattad szigetünket. Szeretném tudatni veled, hogy tiszteletbeli polgárrá választottunk. Hiszen néked köszönhetjük létezésünk. Te alkottál meg bennünket. Ha nem rajzoltál volna szigetet a tenger közepére, akkor most mi nem létezhetnénk. Menj, és nézz körül Ákombákom szigeten! Majd kislányom Csilingel? Sárika elkísér. Szolgáim minden kívánságodat teljesítik. Ha megéhezel, csak csettints egyet, és az aranykez? szakácsunk, Fakanál Lala elkészíti kedvenc ételedet.
Ez nagyon jól hangzott. Áron egyre jobban érezte magát. Sohasem gondolta, hogy valamikor is ilyen nagyúr lesz egy szigeten.
Vidáman, nevetgélve elindultak felfedezni Buborék Kázmér király birodalmát. Csilingel? Sárika nagyon jó idegenvezet? volt. Mindent részletesen megmutatott Áronnak, közben csodaszép hangocskáján érdekes történeteket mesélt a kisfiúnak. A kirándulás végére igazi barátok lettek. Nem is sejtették, hogy ennyi közös dolog van, ami érdekli mindkett?jüket. Pedig azt gondolná az ember, hogy egy királykisasszony felvágós, nyafog, és nem szívesen társalog egy mindennapi, kisfiúval, aki egy kicsinyke kertes házban él édesanyjával. Csilingel? Sárika egészen másfajta királykisasszony volt. ? is nagyon félt a dolgozatírástól az iskolában. Úgy általában jó tanuló volt, és a tanító néni már sokszor megdicsérte szolgalmáért. A számtan is elég jól ment neki, és már tudott összeadni, s?t az olvasásban is jeleskedett. Csak a torna az ne lett volna. Sehogy sem tudott fejen állni. Hiába gyakorolta, mindig a földre huppant. Ez nagyon elszomorította.
— Nem tudsz fejen állni? — kérdezte Áron. — Nézd, milyen egyszer?!
Még miel?tt Csilingel? Sárika mondani tudott volna valamit a kisfiú már fejre is állt. Akár hosszú percekig is képes volt így maradni.
— Tanítsál meg fejen állni! — kérlelte a kisbarátn?je. — Holnap az iskolában felelünk fejenállásból. Olyan jó lenne jó jegyet kapni ebb?l is! Királyi édesapám bizonyára nagyon örülne neki.
— Rajtam ne múljon! Mindent tegyél úgy, ahogyan én. Meglásd, nem lesz nehéz! Gyakorold sokat, és egyszer csak sikerül!
A két kis lurkó keresett magának egy sima helyet a réten, és szorgalmasan gyakorolták a fejenállást. Eleinte a királykisasszony minden egyes alkalommal elborult. Már majdnem feladta, amikor a próbálkozás meghozta a gyümölcsét. Igaz el?ször csak néhány másodpercig, de mégiscsak sikerült. Utána még néhányszor megismételték, és végül egészen kit?n?en ment. Boldogan szaladt édesapjához, és lelkendezve mondta:
— Édesapám! Édesapám, Áron megtanított fejen állni. Holnap, meglásd, jó jegyet hozok tornából is. Bizonyára Bukfenc Ferkó tanár úr is örülni fog.
Buborék Kázmér király nagyon hálás volt Áronnak. Nem gy?zött hálálkodni a segítségért. Megígérte, hogy ezért a nagyszer? tettéért megjutalmazza a kisfiút. De már kés?re járt, és vissza kellett mennie édesanyjához. Szólították a király fullajtárját Hosszúláb Petit, aki Áront elvezette a kiköt?be, ahol már várta Hoppelkaplak Ben? hajóskapitány. Ripsz–ropsz, hazaszállította édesanyához.
Így ért véget a feledhetetlen kirándulás Ákombákom szigetre, ahová még sokszor ellátogatott, csak el? kellett venni a rajzot, és mindjárt jött is érte Hoppelkaplak Ben? hajóskapitány a hajójával.
(Kép forrása: internet)
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Apáti Kovács Béla
