Maretics Erika : Tavasz van

 

Tavasz van!

Kanyargó földúton

magányommal karöltve

ballagok,

valahol éhes harkály

ütemre kopog.

Selymes fű hajlik

súlytalan,

Tavasz van!

Lábamnál színpompás

virág,

valóra vált

álomvilág,

törékeny fejét a nap felé

fordítja,

akárcsak én.

Felette ősfenyves

borúsan suhog,

faág roppan

alattam,

Tavasz van!

Áldott nap!

Tündöklő szemeddel

sugárzón nézel,

aranyló karod meleg

fénnyel

öleli sápadt téltől fakó

testem.

Előttem ismerős hangon zúgó

időtlen fák,

vastag kérgük alatt megbújó

állandóság.

Ezernyi nesz az

érkező alkonyatban,

Tavasz van!

Az ébredő élet illata

hullik nesztelen,

két karom kitárom,

befogadó, áradó

örömmel figyelem

tarka világom.

A szél unszolására

 táncra perdülő árnyak,

fuvallat rakoncátlan

duruzsol hajamban,

végre,

végre tavasz van!

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.