Ady Ágota Melinda : Eddig

A festmény: Ország Lili, Labirintus

 

A világba visszanyúló

őrangyalszárnyak

joggal lázadnának

emberi gyarlóság,

elnyomás ellen.

Bölcsődet ringatják,

miközben

haldoklót siratva,

hallgatnak a túlvilágról.

Angyali fényed

gyönyöre

az álszent hitnek,

de bukdácsoló zuhanásod

végén mégis

elítélt eretnek

lelke száll az égbe.

Elkéstél,

jötted immár időszerűtlen.

Egy ősrégi rítust

táncolunk,

szurokmélységbe

lerántva az Embert.

Világos rét közepén

máglya ég,

a jelent emészti,

hamut teremtve.

Olajfák árnyéka

fedezi szándékát,

míg megszökik az égből,

s fattyú ivadékod

csatakiáltással jelzi:

megérkezett.

Elkéstél,

már minden hiába.

Ráncbarázdát

ásott fedezéknek

arcunkra a nyomor,

ónix-árnyba burkoltan

bujkál a félelem.

Utópiát álmodunk,

békét, nyugalmat,

miközben

fiad nyüszít,

vonaglik,

s győzelemmel

kápráztat.

Perceink vannak hátra.

 

Zárszámadás

 

Angyalok hada

segíteni siet,

de megmentésre

illetéktelenek.

Felhőtollal

írják alá

a háború

végrendeletét.

 

Kívülről várunk

továbbra is

megváltást,

megoldást,

feloldozást.

 

A jövő csupán

gyűlölet-szülte

értelmetlen

időszilánk?

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Ady Ágota Melinda
Szerző Ady Ágota Melinda 0 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...