A világba visszanyúló
őrangyalszárnyak
joggal lázadnának
emberi gyarlóság,
elnyomás ellen.
Bölcsődet ringatják,
miközben
haldoklót siratva,
hallgatnak a túlvilágról.
Angyali fényed
gyönyöre
az álszent hitnek,
de bukdácsoló zuhanásod
végén mégis
elítélt eretnek
lelke száll az égbe.
Elkéstél,
jötted immár időszerűtlen.
Egy ősrégi rítust
táncolunk,
szurokmélységbe
lerántva az Embert.
Világos rét közepén
máglya ég,
a jelent emészti,
hamut teremtve.
Olajfák árnyéka
fedezi szándékát,
míg megszökik az égből,
s fattyú ivadékod
csatakiáltással jelzi:
megérkezett.
Elkéstél,
már minden hiába.
Ráncbarázdát
ásott fedezéknek
arcunkra a nyomor,
ónix-árnyba burkoltan
bujkál a félelem.
Utópiát álmodunk,
békét, nyugalmat,
miközben
fiad nyüszít,
vonaglik,
s győzelemmel
kápráztat.
Perceink vannak hátra.
Zárszámadás
Angyalok hada
segíteni siet,
de megmentésre
illetéktelenek.
Felhőtollal
írják alá
a háború
végrendeletét.
Kívülről várunk
továbbra is
megváltást,
megoldást,
feloldozást.
A jövő csupán
gyűlölet-szülte
értelmetlen
időszilánk?
Legutóbbi módosítás: 2012.01.14. @ 18:38 :: Ady Ágota Melinda
