Böröczki Mihály - Mityka : Krumplicukor

 

Nagy vígság volt benn, mint az öreg borban,

meg vágyta is, hogy összedaraboljam,

sok gibes-göbös, olcsó, szürkés-sárga,

de örült, hogy a fogam marja-rágja,

ha sokszor nem is, búcsúkon csodáltam,

hogy árad-omlik íze szét a számban,

még ma is látom, ahogy közre fogtam

az ujjak satujába szorítottan,

s nagy kedvem bírva édesedett jónak,

meghódítva az ízlelőbimbókat,

ki törődött akkor a teremtéssel,

a krumpli áldott hidrolízisével,

az állkapcsom is addig-addig vájta,

míg tömbjén sorrá sűrűlt a barázda,

pár röpke perc, de végtelen világ volt,

kis, vadóc nyelvem ringatózva táncolt,

ma alig jut már fillérre mért vágyból,

s az öröm lassan kimegy a világból.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.11.07. @ 08:17 :: Böröczki Mihály - Mityka

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.