Csillag Tamás : Az égen ércmadarak úsznak

Minden változik,

csak az ?sz monotonitása,

a tömbházak feszes-szürke

sorfala t?nik megfoghatatlannak-öröknek.

Mások lettek a sörhabos nevetések,

beszakadt körmök sápadt félholdjai,

máshogy ropognak a hátak,

ha nehezet emeltek…

A fák csigolyái ropoghattak így

régi-nagy erd?kben,

ahogy a városok bús férfiai

nyögnek az évek ólmos csapásai alatt.

Az égen ércmadarak

úsznak – óriások.

Hosszú, fehér uszályuk elolvad

a szépmosolyú, fiatal n?k szemeiben.

Kedvünk értük harsan, mint

az ?szi alma, ha harapják,

és értük nehezül is, mintha az

egész boltíves ég ülne

bevérzett-eleven szívünkön.

Legutóbb szerkesztette - Csillag Tamás
Szerző Csillag Tamás 394 Írás
Csillag Tamás vagyok, amatőr poéta... 87 telén születtem, kb 5 éve írogatok. A többit elmondják a versek.