FELFÜGGESZTETT ZÁSZLÓK – 7torony Irodalmi Magazin

Nyomtatás

Második felvonás

A szín ugyanaz.

(Dobhártya sértő kornyikálás hallatszik.)

Dénes: Úr Isten, ez az én drága Mihályom, ha még egyszer erre keveredik, nem állok jót magamért.

(Mihály betántorog a képbe. Dénes megmerevedik.)

Mihály: Szia Dénes, nem jöttél, kénytelen voltam egyedül elfogyasztani, ugye nem haragszol?

(Megkopogtatja Dénest, aki nem reagál.)

Hát te öregem, még rajtam is túlteszel. Nyitott szemmel is merevrészegen alszol.

(Megvakarja fejét, dadog és dülöngél.)

Él ez a pasas egyáltalán?

(Odatartja fülét Dénes orra alá.)

Furcsa szokás nyitott szemmel aludni, de én békés ember vagyok és főként nagyon szeretem a velem együtt gondolkodókat. Dénes jó barát, megyek alszom egy órát, aztán kezdhetek úgy tenni, mintha güriznék.

Szomjas vagyok, ez a pacák úgyis alszik, meg a barátom is, nem hiszem, hogy bánja.

(Lenyúl Dénes mellé, felemeli az üvegét. Szinte teljesen üres.)

Jó érzésre neveltek, hagyok neki is, éppen csak megnyalintom.

(Kortyint az üvegből, bedugja és leteszi.)

Na viszlát Dénes, még találkozunk, már tudom, hogy itt a törzshelyed.

(Kitántorog a képből. Dénes nagyot sóhajt, ingujjával végigtörli homlokát.)

Dénes: Ettől megszabadultam.

(Felnéz az égre)

Egek Ura, ez a Hold legalább akkora, mint egy falu, és még udvara is van!

Értem már, mi az a holdudvar, mikor összekacsintva, átvitt értelemben használják.

Ott kushad mögöttük a banda, irányítják még azt a szerencsétlen égi vándort is, az udvar pedig nyalakodik. Jolánkám, Jolánkám, miért hagytál itt engem?

(Sóhajt)

Ej, szét szakadt a szívem, amikor szegény Árpikát letépted rólam és kirángattad a lakásból, hiába kiabálta: Apu, apu!

Te csak mondtad a magadét, hogy ilyen részeg disznóval nem maradsz, aki éjjel nappal mást se csinál, csak jajgatja hiányzó bátorságát.

(Ekkor éles női hang sikít be a képbe, a Hold mögül.)

Női hang: Te pipogya gyávaság, a futóhomok szilárdabb elveken áll mint te. Bazaltként helytálló, dölyfös ellenállónak képzeled magad, akár a nyuszi, akinek az orra elé, a farkához egy zsinegen kötött répát lógatnak, nézi jó távolról és musz-muszozik hozzá, de megharapni, nem tudja. Elveket, szavakkal védeni tudsz. Minden elé helyezed és mindenki elé azokat, hát ég veled! Pá-pá édes!

Dénes: Megörültem, vagy Jolánka tényleg beállt a bandába és ott lebzsel a Hold mögött. Buliznak tán, vagy csak hallucinálok?

Jolánka: Soha sem értetem, miért éppen hozzád mentem felségül!

Ha még ennyi idő után sem ismersz, hogy rendes nő vagyok, és most éppen itthon alszom az ágyunkban, egyedül, akkor ne is számíts a bocsánatomra.

Dénes: Jolánkám, egyetlenem, erről még beszélünk…

(Nagyot sóhajt, lehorgassza fejét.)

Azt hiszem mégsem, szerelmetes egyetlenem, a gyereknek mond meg, hogy a papa szeme fénye volt és az is maradt.

(Sikít a női a Hold mögül.)

Jolánka: Megmondom, csak ne zavard álmunk tovább!

(Dénes lenyúl az üvegért.)

Dénes: De megfogyatkoztál barátom, gyere ürítselek ki, legyél olyan, mit a főtér melletti utcák, demonstráció alatt. Se ki, se be.

(Megissza az összeset, és leteszi az üveget.)

Azt hiszem eljött a cselekvés pillanata. Ez az arany Misike is hazakocogott, spirálisan, akkor most jöhet az aratás, találkám van a kaszással.

(Kivesz a zsebéből egy vastag zsineget, akasztó kötél formájú hurokkal a végén.)

Na gyere te dög, játszom még egy utolsót, nagyon szerettem az indiánosdit. Most te vagy a lasszó! Az a baj, hogy engem fogsz, szenvtelen, pofátlanul elkapni és köddé tenni, mint a pohárba hagyott, néhány csöpp vizet, így nyár közepén. Hát búcsúzom tőletek…

(Mondja.)

Mögöttem templom, balra is templom, előttem szerencsétlen muzeológus, abban az épületben, de ő legalább harcol. Jöhet a kaszás!

(Ekkor belibeg a képbe egy ember, kaszával a kezében, megáll és kezdi fenni.)

Dénes: Maga ott, ne siesse úgy el, ráér! Még egy pár percet adjon!

Kaszás: Tessék kérem?

Dénes: Ne bántson, csak egy pár percet kérek…

Kaszás: Úgy látom, ez a tag meghibbant, vagy nagyon berúgott, megyek a szomszéd parkban kezdem a kaszálást…

(Legyintve elhagyja a képet. Még hátra szól.)

Ide egy kicsit később jövök.

(Dénes fújtat egy nagyot, verítékezik, megtörli homlokát. Nézegeti a kötelet, aztán a néhány lépésre lévő, gyűlöletes zászlórúdhoz megy.)

Dénes: Ha már halni kell, értelme legyen halálomnak. Vajon van értelmes halál? Magasztos eszmékért annyian dobták életüket. Néhánynak a nevére is emlékszem. Ki tartja számon őket, az élők között?

(Megkopogtatja a zászlórudat.)

Jó erős vas, azt hiszem, el sem tudják képzelni, hogy valaki bántalmazni merje, szeretett jelképüket.

(Odanyúl, gépies mozdulattal leereszti a zászlót. Bal kézzel letépi.)

Dénes:

^{Nézd, te bikavadító színű zászló, nem veled van bajom, hanem azokkal, akik kineveztek jelképükké. Most, egy kicsit mellőzni foglak, helyet cserélünk, ha nem bánod.}

^{(Kezébe fogja a zászlót és beszél hozzá, aztán ledobja a földre. A zászlófelvonó kötetéhez rögzíti saját akaszt kötelét és felhúzza. Kivesz egy drótot a zsebéből és rögzíti a zászlófelhúzó kötelét, hogy a súlyt megtartsa. Elkezd keresgélni, talál egy rönköt, odaállítja. Feláll a rönkre, nyakát a hurokba dugja, vesz egy mély lélegzetet és sóhajt. Áll mint a bokorban gyáván lapító nyúl.)}

^{Ugrani kellene, itt az ideje nem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Nagyon félek! Hogy merek ilyet mondani, hiszen a gyávaság taszít a legjobban!?}

^{De hát elveim sem engedik ezt. Öngyilkosság, kizárva, hiszen éppen az a gyávaság, szoktam volt másokat hasonló akciókról lebeszélni.}

^{Én döntöttem! Már nem a szakadék szélén állok, hanem bőven be is lógok, akár egy odanőtt fa legszélső ága.}

^{Három, kettő, egy azt hiszem ideje ugrani.}

^{(Kedves női hang hallatszik.)}

^Hang:^{Dénes, Dénes, ne tedd, nem erre tanítottalak egy életen át!}

^Dénes:^{Ki vagy te? Isten nem lehetsz?}

^Hang:^{Mondtam én ilyet?}

^Dénes^{: Bocsánat, vannak sejtéseim kegyed kiléte felől, de én döntöttem!}

^{(Keményebben, de még mindég szelíden ismétli a női hang.)}

^Hang:^{Dénes, azt mondtam ne tedd!}

^Dénes:^{Én tiltakozni akarok, valahogyan meg kell tennem! Nem szeretem ezt az egész, visító orangutánokból álló, köpcös, tönkretevésre szakosított, elvakultan önző, gőgös rendszert kiszolgáló bandát.}

^Hang:^{Akkor ne az életed odadobásával, hanem valami jobb, maradandó fricskával tedd nekik emlékezetesebbé a mai éjszakát.}

^{Világ életedben meggondolatlan voltál, még egy búcsúlevelet sem hagytál. Ki a fene tudná, miért is lógattad fel magad? Gyorsan eltüntetnének, mint egy alkoholfürdőtől akkut lelki váltságba zuhant krapek halott testét. Két nap múlva senki nem emlékezne rád!}

^Dénes:^{Akkor mit tegyek?}

^Hang:^{Nézz a földre, mit látsz ott?}

^Dénes:^{Azt a zászlót, amit odadobtam.}

^Hang:^{Gondolkodj Dénes, van neked eszed, néha ügyesen használod!}

^Dénes:^{Arra gondolsz, amire én?}

^{(Bámul az ég felé.)}

^Dénes^{: Azt hiszem egy húron pendülünk!}

^Hang^{: Szabadítsd ki magad a hurokból, nem arra teremtettél, hogy kivirágoztasd ezt a, nem is akasztófát!}

^{(Dénes kiszabadítja magát a hurokból, lelép a rönkről, nagyot szippant az erősen reggeledő levegőből.)}

^Dénes:^{Mégis egészséges ez a tüdőnek!}

^{(Lenyúl a zászlóért, belerakja a hurokba, jó erősen megszorítja. A drótot a zászló rúdjáról leveszi és felakassza a zászlót.)}

^Dénes:^{Na végre, örülök a látványodnak, így olyan ari vagy, még mindég inkább te lógjál, mint én!}

^{(Karba tett kézzel hátra dől és nevet, aztán vigyázzba áll és tiszteleg.)}

^{Így szeretlek, a francba! Olyan elementáris báj árad belőled. Ne lógasd az orrod, te rongy, nem veled van bajom! Várj egy picit szólok a barátomnak.}

^{(Bekopogtat az ablakon. Levente, a régész kinyitja az ablakot.)}

^Levente:^{Mi a gond Dénes?}

^Dénes:^{Megkértelek valamire, nem emlékszel?}

^Levente:^{De, a leggusztustalanabb dolgot kérted tőlem, hogy bámuljam a zászlót!}

^Dénes^{: Légy olyan kedves, egy másodpercre, légy olyan kedves!}

^{(Levente odanéz elhűl, kitör belőle a röhögés.)}

^Levente:^{Pajtás ezért érdemes volt átgürizni ezt az éjszakát!}

^Dénes:^{Jut eszembe, meg csináltad a munkát?}

^Levente:^{Két másodperce fejeztem be.}

^Dénes:^{Én még egy kicsit bámészkodom.}

^{(Hátat fordított Leventének. Nézi a zászlót , tapsol. Levente kihajol, mondani szeretne valamit, de már nem tud.}

^{Jobb oldalról, rendőr járőr érkezik nagy csendbe. A járőrparancsnok megkopogtatja Dénes vállát, az hátra fordul, nyel egyet.)}

^Járőr:^{Maga csinálta ezt a zászlóval?}

^Dénes:^{Tudja biztos úr…}

^{(És megáll.)}

^Járőr:^{Azt kérdeztem, maga tette ezt a zászlóval?}

^Levente:^{Nagyon ronda éjszakám volt, azt hittem, ilyenkorra már halott leszek, az a helyzet biztos úr…}

^{(Géppisztolyos kísérők. Az egyik géppisztolyos kísérő odakiált.)}

^Kísérő:^{Főnök, jelentkeztek az URH-n.}

^{Járőrparancsnok:}^Kapcsolja!

^{(A géppisztolyos odanyújt egy, hatalmas méretű URH adóvevőt.)}

^{Járőrparancsnok:}^{Itt cinege 23-as, papundekli jelentkezz, vétel, vétel!}

^{Parancsnokság:}^{Cinege duguljon el!}

^{(Bömböli az URH adó, vevő.)}

^{Minden egységnek! Jöjjenek a parancsnokságra, eligazítás lesz. Ismétlem, azonnal jöjjenek! Az összes pártzászló felakasztódott, megfejthetetlen, mert… Összeesküvés, ilyen szinten nem lehet, hiszen itt, a parancsnokságon is, a párt székház udvarán is, az egész városban, az egész megyében, az egész országban, minden egyes zászló felakasztódott!}

^{Járőrparancsnok:}^{Papundekli, Papundekli jelentkezz, kérek eligazítást!}

^{Parancsnokság:}^{Marha, azonnali hatállyal jelenjenek meg a parancsnokságon!}

^{(A járőrparancsnok, Dénes felé fordul, megemeli sapkáját, biccent}^.)

^{Járőrparancsnok:}^{Bocsánatot kérünk a zavarásért, kis gikszer adódott a munkánkban. Talán, majd máskor, ha ráérünk és nem zavarja…}

^{(A géppisztolyos kísérőknek.)}

^{Futólépés indulj!}

^{( Elrohannak. A muzeológus megszólal.)}

^Levente:^{Te Dénes, most mit csinálsz?}

^Dénes:^{Tudod Leventém, először egy városnéző körutat ejtek meg, amíg van látnivaló, aztán megyek intézem az ügyeimet.}

^Levente:^{Várj egy kicsit, nem soká érkezik a dinnyefej, beteget jelentek, mennék én is, ha nem baj. Ilyen szépet, úgyis nagyon rég nem láttam.}

^Dénes:^{Rendben, várok de csipkedd magad! Tudod az ilyen csoda is olyan, mint a napfogyatkozás, nem tart örökké. Aztán veszek egy csokor virágot Jolánkámnak, és rendet csinálok. Figyeled Levente, még most is látszik egy picit a Hold, pedig világos van…}

^Levente:^{Aha, de most normális méretű, amilyennek lennie kell.}

^{(URH rádiók recsegő hangja hallatszik.)}

^{Minden egység a központba, minden egység a központba ismétlem!}

^Függöny

Legutóbbi módosítás: 2011.11.20. @ 19:59 :: Boér Péter Pál

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30

Boér Péter Pál : FELFÜGGESZTETT ZÁSZLÓK

Add 7torony Irodalmi Magazin to your Homescreen!