Böröczki Mihály - Mityka : Parasztjégszekrény

Nyomtatás

A spejz kincse volt az a nagy, derék

zománcos ölű, színig telt fazék,

csak nyelte – mint a tétovát a hit –

a nyakpecsenye sült darabjait,

s míg lapultak a dermedt zsír között,

az összes jó íz odaköltözött,

a tetején lekötött zsírpapír,

hát nagy ideig nem jött róla hír,

s ha kinyitotta végre az anyám,

nagy ünnep párállt konyhánk asztalán,

főtt krumpli és az újra sült, meleg,

az ínyt bizsergető pár friss szelet,

majd jött a csönd is, nyújtózni nagyot,

kilesni, hogy a húsból ki hagyott,

vagy fortély tette, vagy tapasztalat,

az edény üres sohase maradt,

eltartósított húst, meg illatot,

s csak zsírt használt, mi amúgy is fogyott,

nem kerülgettük, bírta az evést,

és kivárta az első hóesést,

még falatoznék, mielőtt kihűl,

s az összes messzi iderövidül.