Böröczki Mihály - Mityka : Parasztjégszekrény

A spejz kincse volt az a nagy, derék

zománcos ölű, színig telt fazék,

csak nyelte – mint a tétovát a hit –

a nyakpecsenye sült darabjait,

s míg lapultak a dermedt zsír között,

az összes jó íz odaköltözött,

a tetején lekötött zsírpapír,

hát nagy ideig nem jött róla hír,

s ha kinyitotta végre az anyám,

nagy ünnep párállt konyhánk asztalán,

főtt krumpli és az újra sült, meleg,

az ínyt bizsergető pár friss szelet,

majd jött a csönd is, nyújtózni nagyot,

kilesni, hogy a húsból ki hagyott,

vagy fortély tette, vagy tapasztalat,

az edény üres sohase maradt,

eltartósított húst, meg illatot,

s csak zsírt használt, mi amúgy is fogyott,

nem kerülgettük, bírta az evést,

és kivárta az első hóesést,

még falatoznék, mielőtt kihűl,

s az összes messzi iderövidül.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.