Havas Éva : Bokrok alján

 

 

Bokrok alján kuporog az álom,
árok szélén szökik a remény,
keresem kutatom, sehol sem találom,
éjbe fut minden, fekete a fény…

Sóhajszóval pereg el az élet,
vágyó ajkak sírják a magányt,
ablak alatt fagyott szívvel lépked
– a múltak árnya sötét éjbe ránt.

Hozzád simít, igazít az éjfél,
szíved szava megnyugvást kínál,
messze illan bel?lem a kétség
– itt a helyem, enyém a világ!

Legutóbbi módosítás: 2011.09.11. @ 17:45 :: Havas Éva

Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))