Bacskai Nóra : Íze a méregnek

 

Rózsáink elvirítottak az ablak alatt.

Nézz hát ide, csak a tüske maradt.

De ezt a párnádon hagyom. 

Lépteink elhalltak a falak között, 

Helyükre most a csend költözött.

Jó társ lesz ?, én csak tudom. 

Elszaggatott piros szalag

Ropog még a lábam alatt.

Nevetgélve rajta állok.

Nem hallod, hogy kiabálok?

Kopott sapkás bocsánatok.

Néha átkok, szónoklatok

Maradtak meg végül nekünk.

Feledve, hogy szerethetünk. 

És látom, szavaim tévednek.

Múltunk hamuján lépkednek. 

Érzem számon körbeleng,

mily ismer?sen cseng…

 

Íze, a méregnek. 


 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Bacskai Nóra 12 Írás
Mit írhatnék magamról. ÃÂtlagosnak nem mondható (mert átlagos e az, aki verseket írogat manapság? XD) 20 év körüli gyógyszerészhallgató vagyok Debrecenben. ÃÂrni soha sem tanultam, és nem is szeretnék. Magamat nem tartom nagy költőnek, csak valaki olyannak aki az érzéseit hagyja a papíron megszólalni. Régebben verseket mostanában főleg dalszövegeket írok alakuló zenekarunk számára. Hát kb ennyit rólam...