szomjas utazóvá vált lelkünkben
mindketten hajótöröttek vagyunk
mindketten hajótöröttek vagyunk
ülünk csendben aggódva hallgatunk
s féltjük egymás életét a mától
szomjas utazóvá vált lelkünkben
mindketten hajótöröttek vagyunk
földi testem cipeli még szerelmem
lassan eloldódik a kötelék
csak a szürkévé foszló tegnapok
viselik a magányos érthetetlent
örök harcban ég testem legbelül
a vágy szárnya érinti most arcomat
felszínre kitörni akaró vad szavak
kimondani kellene már végre
érezd az én szívemben önmagad
lélegzet nélkül halál a markolat
Legutóbbi módosítás: 2011.01.31. @ 11:41 :: Huszárné Vass Edina