Életének 87. évében szombaton elhunyt Rába György Kossuth-, Széchenyi- és József Attila-díjas költ?, író, m?fordító, kritikus.
Rába György
Homlokiránt
A véglegesbe meszesedem
de csak látszatom csented el
míg zárók? be nem fejez
elérhetetlen a nevem
Hószoknyájuk t?level? fák
vetik ledéren újra húzzák
szemérmetlen közösködik
minden ami személytelen
egy irányba magasztosult
öntudatlan történelem
tántorogva homlokiránt
rabkolonc döng az emberé
a névadó határ felé
Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, Rába György életm?vének jó ismer?je szerint az egyik legnagyobb költ? távozott az irodalmi életb?l.
Az irodalomtörténész az MTI-nek felidézte: többször rajzolta fel Rába György életútját, és ezek egyikében a „ma él? legnagyobb költ?nek” aposztrofálta gy?jteményes kötetének megjelenésekor.
„Nemcsak mint költ?t szerettem, hanem mint kollégát is, hiszen irodalomkutatóként évtizedekig közös témánk volt: Szabó L?rinc” – mondta Kabdebó Lóránt. Hozzátette: sok mindenben nem értettek egyet, de szakmai nézeteltéréseinket mindig a legbarátibb, legkollegiálisabb egyetértésben tudták megvitatni.
Kiemelte, hogy Rába György Szabó L?rincr?l írott kismonográfiája meghatározó volt a költ? munkásságának befogadás-történetében. „Kés?bb Babits Mihály lett a f? kutatási témája, és az egyik legfontosabb Babits-kutatóként élt közöttünk” – idézte fel Kabdebó Lóránt Rába György irodalomtörténeti munkásságát.
Rába György lírája több szálon kapcsolódott a legújabb európai és világirodalomhoz. „A hagyomány méltatója, ismer?je, elemz?je saját verseiben gyökeresen új megoldásokat alkalmazott. Sokan nehezen értették meg, de ha egyszer versei kinyíltak és minden dimenziójuk felfoghatóvá vált az olvasó számára, érezhet?vé vált, hogy egyszerre képes indulati és értelmi szinten is megragadni a létezést” – fogalmazott a kutató.
Turczi István költ? az MTI-nek elmondta, hogy 1995 nyarán ismerte meg Rába Györgyöt, a Parnasszus folyóirat indítása kapcsán. Kiemelte a költ? Szép h?tlenek cím? kötetét, amely Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád versfordításairól szól. Mint felidézte, Rába György els? verse a Nyugat folyóirat utolsó számában jelent meg 1941-ben.
„Elmesélte nekem, hogy nem ismerte személyesen Babitsot, már csak a temetésére tudott elmenni. Kés?bb ?t is felkérték a hagyaték gondozására, és 1949-t?l egyre jobban beleásta magát Babits Mihály életm?vébe” – idézte fel Turczi István. Megemlítette, hogy Rába György öt olyan személyt nevezett meg, aki nagy hatással volt indulására: Rónay Györgyöt, Végh Györgyöt, Thurzó Gábort, Mándy Ivánt és Szabó Zoltánt. „És nagyra becsülte Lator Lászlót is” – tette hozzá.
Rába György rendszeresen publikált a Parnasszusban, az utolsó éveket leszámítva. „Szó volt róla, hogy Giacomo Leopardi néhány fordítását nálunk közli majd, sajnos erre már nem került sor” – tette hozzá Turczi István. Arra is kitért, hogy nagy hatással volt rá Rába György költészetének szikársága, gondolati tömörsége. „Hihetetlen szigorúan bánt a szavakkal, többször átsz?rte magán a verseit. Büszke lehet az a folyóirat, amelyik közölhette ?t” – hangsúlyozta.
Kárpáti Éva: Rába György
.
.
Rába György
Tiszta holmi
A hátsó udvar kertjében napoztak
gyermekkori barátom halott
anyám apám els? szerelmem
s én az emeleti szobában
ingujjban futkároztam le és föl
pedig szónoklatom perce közelgett
ki is léptem az erkélyre s lenéztem
néptelenre sikált csigacsupasz
a kövezet gyöngyszín pórusa látszik
de feszes ünnepl?be öltözötten
már a szobába pattant a Nagyúr
megragadott egy széket és kiültünk
a város fölé
Ó csak az ? nyelvén
beszéltem volna még azon az egyen
ám ? anyanyelvemen szólitott meg
francia válaszommal egyetértett
s bár lubickolnék még a pillanatban
mint óraütésre fölszökkenek
adj tiszta holmit öltöztess díszbe asszony
siess látom fehér szoknyád libeg
rohansz kapkodsz a vállad meztelen
de lágy arcod helyén átláthatatlan
füsthomály asszony nem látom az arcod
s a kerti lomb sz?r?jén méz csurog
szerelmemre barátomra anyámra
apámra ahogy fénybe üdvözülten
várják az én jelenésemet
„Rába György 1924. június 13-án született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1948-ban magyar–francia szakos diplomát szerez. 1949 és 1957 között középiskolai tanár Budapesten. 1957-t?l 1961-ig az MTA Irodalomtudományi Intézet világirodalmi osztályának francia el?adója, 1961 és 1982 között ugyanott a XX. századi magyar irodalmi osztály munkatársa, kés?bb f?munkatársa. 1970-ben az irodalomtudomány kandidátusa, 1983-ban az irodalomtudomány doktora tudományos fokozatot szerzi meg.
Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Magyar P. E. N. Clubnak, a Modern Filológiai Társaságnak (1983 és 1987 között alelnöke).
Els? versei a Nyugatban és a Magyar Csillagban jelentek meg. Szemlélettágító m?helyként emlékezett vissza a Vigiliára, az Életre, a Franklin Könyvkiadóra, a Hungária Könyvkiadóra. 1946-ban az Újhold cím? folyóirat egyik alapítója és társszerkeszt?je. A folyóirat megsz?nése (1948) után költ?ként hosszú ideig hallgatást fogad. Megalapozza m?fordítói és tudományos, esszéista életm?vét. Korai verseskötetei (Az Úr vadászata, 1943; Búvár, 1947) után csak 1961-ben jelentkezik a megújult szemléletre valló Nyílttenger cím? kötettel; ezt újabb hosszú szünet után követi 1969-ben a Férfihangra.
Alkotókedve a nyolcvanas, és még inkább a kilencvenes években föltámad, élete utolsó három évtizedében két-három évenként, olykor évenként követték egymást verseskötetei.
Irodalomtörténeti érdekl?désének középpontjában a Nyugat és az avantgárd irodalom, valamint a magyar és a világirodalom párhuzamainak kérdésköre állt. Az 1990-es évek közepe óta elbeszéléseket is írt.”
Cs?rös Miklós
PIM Digitális Irodalmi Akadémia
Értékes a Nyugat els? nemzedékének fordítóiról szóló monográfiája, amely A szép h?tlenek címmel jelent meg. Foglalkozott Babits, Ady, Szabó L?rinc és József Attila munkásságával. F?ként olasz irodalmárok m?veit fordítja magyarra, és ? szerkesztette az Olasz költ?k antológiáját. Kutatási területe a magyar m?fordítás-történet, a Nyugat-kutatás, az avantgárd és a kortárs magyar líra és próza volt. 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották.
1983-ban kapott József Attila-díjat, 1993-ban Széchenyi-díjat. Kossuth-díjat 2008-ban vehetett át „a nyugatos hagyomány egyik képvisel?jeként, a tradicionális és modern költ?i nyelv megújításában elért eredményeiért.
MTI
Rába György
Végül
Engedj el oldd meg köteled
a vadonba megyek
estét?l reggelig
próbáltam vak ösvényedet
Ahonnan jöttem odatartok
lakatnéma sötét
nincs ki elmondaná
a zárnyitó igét
Forrás:
MTI
Pet?fi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémia
Rába György: A valóság vendége
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
