Bakkné Szentesi Csilla : Nagyapám estelente

fotó: *

www.varpalota.huparasztház

 

 

 

 

…a papírt bal kezébe fogta,

jobbal friss vágott dohánnyal

gondosan egy sorba beszórta,

sodorta szikkadt ujjai között,

s nyelve hegyével szálba

tapasztotta mielőtt

komótosan rágyújtott…

 

Nem sietett. Élvezte

minden percét.

Ahogy tüdőre leszívta

készített még egy párat,

a dózniba csinos

sorba rakta, mint a bálákat

kinn az udvarán.

 

A füstbe fulladt lámpafénynél

bíborban csillant meg a pohár.

Fejét könyöklőn tenyerében hagyta

pihenni, míg gondolata messze járt.

 

Kismargitom a keszkenőt

homlokába húzva,

csakúgy magának dünnyögte,

– nem is apjukomnak mondta. –

Nagy már nekünk a ház, a határ,

a jószágot ellátni is egyre jobban fáj.

A dinnyefődet el kellene adni,

a disznókért sem éri meg az ár.

De akkor mibő’ lesz

a gyerekeknek ajándék, kabát?

 

Kismargitom, ne duruzsolj már!

 

Kézfejéről feje az asztalra csuklott.

Kevéske bor helyett, dolgoktól kopott

életét álmodta tovább.

Néhány órára feledte

a mindennapok szürke nyomorát,

míg kismargitom szokott mozdulattal

a stelázsira visszatette a pohárt.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 294 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.