Vandra Attila : Törpefenyők III.13. – Auld Lang Syne paradicsomos körítéssel

A tüntet? szül?k nyomásának engedve az igazgatón? felbontja Noémi munkaszerz?dését. Bronek megint a lány pártjára kel, s Noémi bemehet utolsó óráját megtartani az osztályába.

Skót dal paradicsomos körítéssel

 

 

Hát, ezt most kiharcolta Bronek segítségével! De mit mondjon az osztályban? Nem kellene magyarázkodnia a gyermekek el?tt. Valami olyan szépet kellene mondania, mint Szennyei tanár úr, de hát nem kezdheti azzal, hogy “Vége egy órának, vége egy napnak, vége egy hétnek, vége egy évharmadnak…” mert nincs vége. Nem szavalhatja el azt, hogy „Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább…” mert hát november vége van. Igen, három nap múlva van a Hálaadás napja[1]… ? minek fog hálát adni? Elhessegette negatív gondolatait, majd mély lélegzetet vett, miel?tt benyitott, hogy er?t gy?jtsön. Végignézett az osztályon. A szemekben látta ugyanazt a kérdést, amire ? sem tudta igazán a választ: “Mi is történt valójában, és miért?” A halotti csönd kismiska volt amellett, ami úrrá lett az osztályon.

– Why[2]? – adott végül valaki hangot a kérdésnek.

Mintegy ösztönét?l vezérelve, lassan, hogy közben eszébe jusson a következ? sor, prózában angolra fordította a Törpefeny?ket.

– As mountains increase…

Trees decrease…[3] 

 

Majd a törpefeny?kr?l kezdett beszélni nekik. A szimbólumról. Az üzenetér?l. Egy adott pillanatban, az órájára pillantott. „Bels? órája” megsúgta neki, hogy mindjárt vége az órának, s be kellene fejeznie. Még elszavalta a Lófürösztés utolsó szakaszát, majd azzal búcsúzott, akárcsak Szennyei tanár úr t?lük:

– Sing my daughters and sons, sing![4]

E biztatásra – mintha rég erre vártak volna -, fecsendült az Auld Lang Syne dallama:

 

„Should auld acquaintance be forgot,

And never brought to mind?

Should auld acquaintance be forgot,

And auld lang syne?”

For auld lang syne, my jo,

For auld lang syne,

We’ll tak a cup o’ kindness yet,

For auld lang syne. [5]

 

Noémi nem erre gondolt, de a szemébe szökött a könny, s valósággal kimenekült az osztályból, az ajtót se csukta be maga után. Mintegy rendelésre megszólalt a cseng?. Amint végigvonult a földszinti folyósón több ajtó is megnyílt, mindenki kíváncsi volt, kinek jár ez a nem mindennapi tisztelet. Noémi már nem ment vissza tanáriba. A kijárati ajtó el?tt futott össze Bronekkel. A férfi megszorította a kezét búcsúzásképp. E hangtalan búcsúban minden benne volt, amit nem lehet szóban kifejezni. Egy ideig néztek egymás szemébe. Végül Bronek annyit mondott:

– Menj ki a vészkijáraton. Biztonságosabb.

– Igazad van! – felelte Noémi. – Do vidzsenia, Bronek!

– Viszont látásro Noémi!

Elindult a vészkijárat felé. Az Auld Lang Syne már elhallgatott, a beállott csendben jelent meg Leonardo az els? emeleti korlátnál. Hirtelen átlátta a helyzetet. Teli torokból kezdte énekelni az „Avanti ragazzi di Buda” dallamára:

 

– Avanti ragazze di Brasso

Avanti ragazze di Pest,

Avanti ragazze di New York,

Avanti ragazze del mondo![6]

 

Avanti… Hát igen, találó. Mert hát több értelme van[7]. Noémi még halotta, amint az igazgatón? rászólt Lenardora, hogy hallgasson el, amire mintegy válaszként felhangzott az Aaron hangja is, majd több mutáló hang is belekapcsolódott, végül vékonyabb hangocskák is követték a példát. A mögötte becsukódót ajtó mögött már nem hallotta a folytatást.

Szerencséje volt. Csak akkor vették észre a tüntet? szül?k, amikor már becsukódott mögötte a taxi ajtaja. Az újabb paradicsom a taxi ablakán csattant szét. A taxisof?rnek nem kellett több biztatás, csikorgó kerekkel indult. Azt még megkérdezte, hogy „Asszonyom, minek köszönheti ezt a magas fokú szimpátiát?”, de látván, hogy Noémi nem válaszol, elhallgatott.

 

Szobájába vonult sebeit nyalogatni. Felült az ágyára, s próbálta gondolatait összeszedni az iskolából való dicstelen távozása után. Auld Lang Syne és paradicsom… Tisztelet és megvetés. Szeretet és gy?lölet. Nem tudott napirendre térni fölötte. Milyen munkát végzett? Vajon, ha a diákjai is ismerték volna a vádat, amit ellen felhoztak, akkor is az Auld Lang Syne-nal búcsúztatták volna? A megérkezésének kalandja jutott eszébe, amikor a rend?r kiment a teremb?l, ahol ? tartózkodott, mert „félreértésekre adhat okot”. ? pedig átölelte a fiút, igaz csak az els? alkalommal. Az igazgatón? is figyelmeztette, hogy túl személyes a kapcsolata a diákokkal. Majd a Fatima jutott eszébe. Náluk egy ellentétes nem? személy megérintését tiltja a hidzsáb. De hát Jack még gyermek, még ha kamaszodik is…

B?ntudatot érzett. Az a fiú félreértette volna a mozdulatot? De hát akkor miért nem jelezte? S nem t?nt úgy, mintha vonakodna a következ? pótórától… Elejthetett néhány szót otthon, s az édesanyja adott ennek téves értelmezést? Elvált asszony… A nagyobbik fia drogügybe keveredett, s most paranoiásan félti a kisebbiket? Miféle társadalom ez, ahol egy anyai jelleg? vigasztaló ölelést félreértelmeznek. Ennyire! S nem is állnak vele szóba, hogy tisztázzák, hanem egyenesen feljelentik! De az tény, hogy a fiú terhel? vallomást tett. S honnan volt annak az asszonynak ilyen ügyvédre pénze? Mert nem egy harmadrangú ügyvéd volt, az látszott a hozzáállásán, magabiztosságán.

Tanácsra lenne szüksége. De hát kihez forduljon? Interkontinentális telefonálással ezt nem lehet megbeszélni, hogy a szüleihez forduljon. De hát nem is ismerik az itteni viszonyokat. Orsolya jutott eszébe, Géza felesége, amikor félreérhet? helyzetben kapta ?ket, amikor Géza vigasztalta. Hááát, otthon se sokan viselkedtek volna így… Gordonéktól most már nem kérhet tanácsot. Bob baráti körét?l sem. Azt az utat már felégette. Maria régebb van itt, egyszer?, de értelmes asszony, de megint csak Bobéknál érhetné el. Volt kollégái… Csak a vád hallatán „leírták”. Egyedül Bronek állt ki mellette. Nem tudja, hol lakik. Telefonálnia kellene. Felöltözött, s lement egy közeli telefonfülkéhez. Süketen csengett a telefon. „Nincs otthon…” De hát végül is, mit is segíthetne? – gondolta csalódottan hazafele menet. – Megérteni azt, amire képtelenség magyarázatot lelni? Végeredményben lehet, hogy csak pénzéhesek voltak. Hiszen elfogadták a „lefizetést”. Micsoda perverz egy társadalom ez, ahol ilyesmi megtörténhet?

Visszaért a szobájába, arcát a kezébe temetve ült az ágyra. Tényleg perverz ez a társadalom, vagy csak ? látja most olyanak? Tulajdonképpen mit is keres ? Amerikában? A szerelmet, családot? Azt nem találta meg. Gondolta, hogy itt jobb lesz? Szennyei tanár úr szavaival élve itt is megtalálta a „démont”. Vagy a démon ?t? Otthon bozgor volt, Pesten koszos erdélyi és büdös oláh, itt bevándorló… Jobb életkörülményeket? Az megvolt. El?vette a képeket, amelyeket szüleinek akart hazaküldeni. A Gordon Ranch… Az úszómedence az udvaron… A hatalmas park a ház el?tt… Ezekr?l lemondott, mert nem volt hajlandó érte akkora kompromisszumot kötni. Vajon elhamarkodta? Mindegy, ez most eldöntött tény. A Gordon Ranch-i életszínvonalat nem fogja elérni, csak ha egy pénzes amerikai pasit szerez magának. Mennyivel jobb egy érdekházasság, mint a prostitúció? Társadalmilag elfogadottabb vagy, de végeredményben ugyanarról van szó. A pénzért árulod magad.

Az iskolából való dicstelen távozása után még csak nem is remélheti, hogy talál magának még tanári állást. „Hol dolgozott még? Ajánlólevele van?” Ezek az els? kérdései bármilyen munkáltatónak. „Tényleg ennyire perverz lennék, vagy ennyire ki vagyok szolgáltatva a munkaadómnak?” A sajtó is megjelent a tüntetésen… Le se tagadhatja. Még máshol is felismerhetik. Itt nem marad, hogy „bármit” elvállaljon. Haza, haza, haza… Már csak ez a gondolat járt a fejében. Órájára pillantott. „Még nyitva találhatok egy utazási irodát, ha igyekszem. Szerencsére múlt héten kaptam meg a fizetésem”. Taxiba ült.

A turista osztályra csak hónapok múlva lett volna jegy. Közelgett a karácsony, ilyenkor mindenki utazik… Annyiban szerencséje volt, a biznisz osztályon valaki épp visszamondta a jegyét. Jó borsos ára volt. Néhány napja tették be a számlájára a fizetését, így ki tudta fizetni, de alig maradt pénze. Minden centet meg kell gondolnia. Kell, hogy maradjon pénze taxira, hogy a repül?térre kimenjen. Két nap múlva indul a gépe. Még kifizeti a motelszobát, s ennie is kell.

Amit hazaért, hullafáradtnak érezte magát. Megkönnyebbülten, hogy megvan a repül?jegye, alig ért a feje a párnához, máris mély álomba merült. Csak kés? délel?tt ébredt.

Haza kellene telefonálnia. A telefonfülkébe is bement, amikor eszébe jutott, hogy otthon is kell pénz vonatra Bukarestt?l Brassóig. Ezt meg kell spórolnia. Fatimát a munkahelyén hívta, telefonon búcsúzott t?le. Broneket ebben az órában hiába hívja. Még iskolában van. Meglátta a telefonkönyvet. Abban megtalálhatja a Bronek címét! A repül?tér felé menet megállhat nála!

Peches volt. Bronek nem volt otthon. Búcsú nélkül kell elmennie. Hagyott egy üzenetet a postaládájában, visszaült a taxiba, majd szólt a sof?rnek:

– Mehetünk a reptérre.

 

 

 

[1] November harmadik csütörtökén ünneplik az amerikaiak. A mai Egyesült Államok területén az els? hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az el?z? évben Plymouth-hoz érkez?, az Újvilágba az európai vallásüldözések el?l menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az els? télen. A telepeseket a vampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz id?kben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az ?szi b?séges termés után az életben maradt 51 telepes vezet?je, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták.

[2] Miért?

[3] Ahogy a hegyek n?nek

     Úgy törpülnek a fák…

[4] Fiaim és lányaim énekeljetek.

[5] Lásd az egész szöveget, s egy magyar változatot a linken

http://hu.wikipedia.org/wiki/Auld_Lang_Syne

ugyanitt meg is hallgatható. Ez a híres skót dal 1788-ban született, s Robert Burns szerzeménye. Feltételezhet?, hogy a szerz? eredetileg nem a ma énekelt dallamra (egy skót népdal dallama) írta a szöveget. Eleinte az új évet köszöntötték vele, ma már rendszeresen felcsendül temetéskor, kicsengetéskor, és ünnepi alkalmakkor. Valakinek elénekelni az Auld Lang Syne-t az a legmagasabb fokú megtiszteltetés. Lásd még a http://en.wikipedia.org/wiki/Auld_Lang_Syne

 linket is. A címének szó szerinti angol fordítása: „old long since” vagy „long long ago” vagyis magyarul: „Nagyon-nagyon régóta” de értelme: „A régi id?k tiszteletére.”

[6] El?re brassói lányok, el?re pesti lányok, el?re new yorki lányok, el?re világ lányai!

[7] Az „El?re!” mellett használják a „Avanti marsc” rövidítéseként, vagyis „mars!” (T?nj el!) értelemben is.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.