Hósipkás fák között karácsony andalog,
csillagok mosolyát h?s homlokán hordja,
szenderg? dombokon osonnak angyalok,
szárnyukkal libbentik most álmaim tova.
Betoppan szobámba, simítja szívemet,
gyertyát gyújt, majd új életet mesél belém,
álmok közt valóság, kézen fogva vezet,
lassan visszatér a vesztettnek hitt remény.
Magány volt a társam, évek hosszú során,
nem hittem, hogy jöhet még életembe fény,
most eljöttél, itt vagy, karod ölel puhán,
tudod, már tovaléptem életem delén.
Nem éreztem még így soha senkit talán,
nyarat varázsoltál szívem fagyos telén.
