Marthi Anna : női szavakkal

2010.08.15. Marthi Anna Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

nyári ruhám fodra hogyan lehetnél

vagy én szemüvegeden ujjbegylenyomat

sétálnál azon az oldalon hol üvegről nézlek vajon hol is vagyunk

hajadon tűzött tollakon már szalad az idő mi áll e kis szobában és nem süt ide a nap

bennem kellene már az ajtóknak kinyílni ahonnan láthatom ismét összekulcsolt kezedből elérem kulcsaimat

szomorúságból bélelhető magányokat levetni hadd guruljanak le a dombon

szaladj utánam inkább ha vetkőzik a rét lábam nyomán virágot szórva szerte

vagy csak ülök sarokba bújva bennem is holt lámpafény remeg míg olvasom

múlt költők meg nem írt verseit csendes tehetetlenségben

megágyaz most itt a jelen de még visszaintek a dombról

s lám te már kezedben tartod szandál-melegem

Legutóbbi módosítás: 2010.08.15. @ 18:28 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak