Marthi Anna : női szavakkal

 

 

nyári ruhám fodra hogyan lehetnél

vagy én szemüvegeden ujjbegylenyomat

sétálnál azon az oldalon hol üvegről nézlek vajon hol is vagyunk

hajadon tűzött tollakon már szalad az idő mi áll e kis szobában és nem süt ide a nap

bennem kellene már az ajtóknak kinyílni ahonnan láthatom ismét összekulcsolt kezedből elérem kulcsaimat

szomorúságból bélelhető magányokat levetni hadd guruljanak le a dombon

szaladj utánam inkább ha vetkőzik a rét lábam nyomán virágot szórva szerte

vagy csak ülök sarokba bújva bennem is holt lámpafény remeg míg olvasom

múlt költők meg nem írt verseit csendes tehetetlenségben

megágyaz most itt a jelen de még visszaintek a dombról

s lám te már kezedben tartod szandál-melegem

Legutóbbi módosítás: 2010.08.15. @ 18:28 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1331 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak