Tiszai P Imre : Om Mani Padme Hung

*

 

a szennyben oszlik testünk,

csak bámuljuk a tisztaságot

önző, irigy magányunk sírjuk

magunkból,

kergetünk egy zavaros álmot,

vágyjuk a könyörületet,

koldulunk szeretetet,

vaksötét éjünkben a megvilágosodást

keressük,

reményeket temetünk

komor, konok monoton mozdulatokkal,

leszámolva a világgal,

s a világ is velünk,

 

forgatjuk malmunkat,

de a hit tekercse benne

már tépett cafatokban

kaffog a hazugságoktól,

a múltban sárgult

papír könnyektől szétázva,

zagyva gondolatokként

ülepedik le létünk aljára,

 

s a gép kattan

hosszan fütyül, fülsértőn,

lélektépőn

az elmúlás.

 

jegyzet a mű címéhez:

 

    Őszentsége Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma elemzéséből készült kivonat

 

A szerző az értekezést a következő összefoglalással zárja: „Ennek az ősi tibeti mantrának a hat szótagja azt jelenti, hogy attól a gyakorlattól függően, amely a módszer és a bölcsesség láthatatlan egysége, az ember tisztátlan testét, beszédét és szellemét Buddha tiszta testévé, beszédévé és szellemévé tudja átalakítani.”

Legutóbbi módosítás: 2010.06.01. @ 11:09 :: Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén