Létem határa
tejen vékony hártya.
Nagy óra üt,
a mért időn
rés támad,
ő engem néz,
majd a macskatálat,
s vissza.
Reccsen az ócska
sámli alatta
mikor megnő
óriásra.
Sárga tükörben
riadt gyerek
szája barlang,
halálsikoly feszül
a rajtnak,
odébb anyám sarka,
cafat rongya félig
egy vödörben ázik,
hideg, szennyes
lé csepeg.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.26. @ 08:08 :: Takács Dezső