Seres László : Holtomiglan holtodig

2010.06.04. Seres László Vers 29
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Kép: Horváth Piroska

Szeretlek.

Szeretsz.

Ilyen egyszerű ez.

Bennem élsz ma is,

holdezüst

csillagéj

tavából

merülsz fel.

 

Éltetsz.

Éltetlek.

Súly, kín, sors felvértez.

Hit és vágy repít.

Nélküled

földre dönt,

veled mindenné lesz.

 

Ölellek.

Ölelsz.

Égi-tűz holtomig,

ha jön a hajnal

és szökik

már az éj

mennyből a poklokig.

 

Kövess.

Követlek.

Ne hagyd, hogy elvesszek.

Ha hív

az Isten,

tudom,

hogy velem jössz.

Már meg se kérdezlek.

 

 

(2010 május 28)

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.04. @ 18:34 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.