Marthi Anna : Kapaszkodom érzékeny szálon II.

Köszönet PGy “életáldozat” szavának és a kis hangyáknak

 

 

 

Halálugrás a földre,
“életáldozat”: értsd
saját életed áldozata
csak te lehetsz, nem
a bárányka, kit
Istennek nyújtanál,
nem a tegnapi
lélek, de egód
a szörny, születése
véged egy életen át?

Miféle tisztulás jár itt a földön?
Átérzed minden percben magad,
kitanulod, ötleteled egyéni-séged.

Primitív régiséget nem találsz
hacsak a régész egy tört
cserép tapintható üt?erét,
de nem lehet tárgynak üt?ere!

Miért isteníted a tárgyat?

A tányér, mib?l mindennap

tested étkezik, terülj

asztalka módra moshatod újra

nap mint nap, társad lehet

tán, mert ott van veled?

Mégis jobban tetszik,

ha rajta a minta

kisvirág…szálad

összekötve a súly-

talan (nem nehéz),

nem tárgy,

nem test valóval;

hang-csend-vár

légies otthonnal,

madarak röpte út

odavezethet a kis

hangya is, ha üt?

ered tudnád az

? testében

hordani!

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1325 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak