Vadászi Árpád : Nincs mese

Bámulom az égi bakacsint.

Csillag mögül a boszorkány lekacsint,

megint

nekem int.

Fekete mosoly.

 

Az óriás nyújtózni nem mer,

a törpének térdig ér a tenger.

Piroska együtt él nagy hassal

a farkassal.

Fekete mosoly.

 

Az öreg varázsló

görbe háta

már nem hajlik át a

a józan világba.

Minden hiába.

Fekete mosoly.

 

Feny?k között irtás,

a Mikulás sírt ás.

A Karácsony halott,

mindenkit itt hagyott.

Fekete mosoly.

 

Az ég vízében meztelen hattyúk.

Fejünket lógatjuk

angyalommal ketten

szárnyaszegetten.

Fekete mosoly.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.