Kerti Károly György : Három tavaszi haiku

Nyomtatás

Nyomtatás A meglehetősen nagy, de döntően uradalmi kézen lévő határnak csekély hányadát tették ki a lakosság kezén lévő földek. Tíz ezer aránylott az összesen is ezer hold alatti, kisebb, nagyobb paraszti gazdaságokhoz szülőfalumban. Ennél még kisebbek voltak a falut északról [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Évek óta etetjük apró, fekete napraforgó szemekkel, a nálunk lakó és a hozzánk vendégségbe járó madarakat. Szándékaink szerint persze, elsősorban a széncinegéket. Az élelmes, de nagyon kulturálatlanul étkező verebeket is kedveljük. Azt már kevésbé, hogy bele állnak az etetőbe, [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás    A hőscincér jól látta, aznap az alkony pillangószárnyakon szállt le a tölgyes azon nyiladékára, amelynek kapubejáratát Szarvas szomszéddal ketten védelmezték a hívatlan látogatók ellen.    Már minden üde zöldben állt, május vége felé ballagott Időapó. A pillangók még [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás   Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás   Az, amit most elmesélek, az már nagyon régen történt. Nekem is úgy mesélte el egy öreg néni, amikor várakoztam a doktor bácsira, hogy megvizsgálja a beteg torkomat. Volt egyszer egy nagy, hatalmas erdő, tele volt gyönyörű fenyőfákkal. Szerették [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás   Nekem Te vagy a tél vége és a tavasz első napja. Megmagyarázhatatlan jó nyugalomnál is magasabban; mandulamagszerű rügye egy gyógy-baracknak. Üresség és forma váltja bölcs mindenléted, mindenben olyan egyszerű: hisz, meglel, s mint bújócska élsz még bennem.

Nyomtatás

Nyomtatás     Tavasz volt, kétségtelenül tavasz, csak még egy kissé csípős hűvösre ébredt a Nap. Kora délelőttre azonban már előfordult, hogy a március idusi ünnepségre menet langyosan cirógatta meztelen talpunkat a földutak pora. Ez nagy élmény volt, amíg a [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás A”zsengék” közül való „szerelemes földrajz” Egyedül baktatok kerékvágás porán, A háló ágyából nem keltél ma korán. Döcögős ösvényen szemembe tűz a Nap, Huncut bokor ága jól az arcomba csap. Nem sajog az arcom, de a szívem, az fáj, Most [… Tovább]