Havas Éva : Veréblét

ágak közt gubbasztva
dermeszt? az élet,
szürke kis tollcsomók
reszketnek és félnek –

– sohase lesz vége
ennek a zord télnek,
sose kél madárdal
az enyhül? légbe

 

ez a sorsuk,

semmi más:
itt maradnak jégszobornak,
nem jön el az olvadás

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.02.14. @ 17:05 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))