Bűdi Gábor : Találkozások Kharonnal

Szókimondó tartalom!
18 éven aluliaknak nem ajánlott! *

Találkozás Kharonnal

 

  Szergej: Beülhetek a ladikodba?

  Kharon: Nem, még élsz!

  Sz: És ez feltétel?

  K: Hülye vagy, Szergej? Ez itt a Styx, az meg ott a Holtak birodalma!

  Sz: Tudom, de gondoltam, nem kell vízum…

  K: Nem vízum kell, hanem az életed.

  Sz: Már meghaltam.

  K: Nem Szergej, te még élsz!

  Sz: Akkor Te vagy hülye, Kharon.

  K: Ne leckéztess, csak a holtakat viszem át.

  Sz: Nézz rám, úgy nézek ki, mint aki élő

  K: Tényleg szarul nézel ki, de ez még nem a halál!

  Sz: És mi van az élő holtakkal?

  K: Kire gondolsz?

  Sz: A megerőszakolt feleségekre, a drogos zombikra, az apatikus álmodozókra…

  K: ők már sorban állnak…

  Sz: Beállhatok a sor végére?

  K: Ha akarsz!

  Sz: Nem, nem akarok, csak rajtad teszteltem, hogy élek-e még!

  K: Kabbe Szergej!

 

Találkozás Kharonnal II.

 

  Kharon: Mit akarsz már megint, Szergej?

  Szergej: Semmit, gondoltam, megnézlek.

  K: Mondtam már, hogy nem viszlek át.

  Sz: Tudom…

  K: De a sor végére beállhatsz!

  Sz: Utálok sorbaállni.

  K: Akkor bökd ki, mit akarsz, sok a dolgom.

  Sz: Na mi vanő Halnak már rendesen?

  K: Hülye vagy, Szergej? Olvassák az írásaid, és vágják fel az ereiket.

  Sz: Akkor csúcsforgalom van?

  K: Sosem ment jobban a fuvar!

  Sz: Akkor jössz nekem eggyel…

  K: Na mondjad, mit akarsz?

  Sz: Át kéne vinned valakit!

  K: És ki fizeti a révésztő

  Sz: A homlokán lesz a pénz, ne aggódj!

  K: Szóval ölni akarsz?

  Sz: Még átgondolom, de lehet, hogy küldök valakit…

 

 

Találkozás Kharonnal III.

 

  Kharon: Na mi a tök van már megint, Szergej?

  Szergej: Húúú Kharon, ez nem túl kedves belépő!

  K: Nem mondhatom, hogy Isten hozott, mert az fekete humor lenne.

  Sz: Tényleg, és te egyébként sem vagy humoros gyerek. A Halál nem viccel.

  K: Ahogy mondod, Szergej. De akkor kedvesebb leszek. Mi szél hozott?

  Sz: Khmm… Nézd, Kharon, most komoly ügyben kereslek.

  K: Te nem haldokolsz, és a rokonaidat sem láttam mostanában. Mi lehet akkor komoly?

  Sz: Khmm… Szar dolog kimondanom, de te biztos okosabb vagy, mint én.

  K: Húú, Szergej, ezt te mondod? Akinek akkor arca van, hogy a felét lövik Irakban?

  Sz: Na jó, elismerem, hogy szívattalak korábban, de most tényleg segíthetnél!

  K: Van egy cigid?

  Sz: Ez a tanácsadás díja?

  K: Nem, de nekem, tudod, nem árt és gondolom, mélyenszántó gondolatokra vársz. Ahhoz meg kell a füst.

  Sz: Nesze. Szóval, az a baj, hogy játszanak az emberek.

  K: Hülye vagy te, Szergej. Persze, hogy játszanak. Ez a lételemük.

  Sz: Jaj, baszd meg Kharon, de az emberekkel játszanak, érzelmekkel és fájdalmat okoznak!

  K: Aha. Hát ezzel nem tudok mit kezdeni. De ha ez vigasztal, egyszer égni fognak miatta!

  Sz: Tényleg? A pokolban?

  K: Bocs Szergej, de erről nem beszélhetek. Tiltja a szabályzat.

  Sz: Na jó, nem érdekel, hogy égni fognak, de most mit csináljak, mielőtt megégnének?

  K: Két dolgot tehetsz. Az egyik, hogy te magad ne játssz ilyesmivel. Már ha nem akarsz égni.

  Sz: Sejtettem. Szarul néznék ki kokszosan a ladikodban. Mi?

  K: Így is úgy nézel ki. De, ami fontosabb. Vagy hagyod, hogy játsszanak veled, de akkor előbb-utóbb jegyet veszel nálam, vagy…

  Sz: Vagy?

  K: Vagy kurva gyorsan kiszállsz a játékból, és lelépsz!

  Sz: Értem. De Kharon, hogy a ragya rogyjon rád! Ezt eddig is tudtam!

  K: Tudtad a fenét, Szergej, ha tudtad volna, akkor így csinálnád, és nem nyavalyognál itt.

  Sz: Hmmm… Igazad van Kharon. Akkor most elmegyek gyakorolni a tudásom.

  K: Hééé… Adj még egy cigit!

  Sz: Ne lejmolj, Kharon, majd jövök még, és kapsz.

 

 

Találkozás Kharonnal IV.

 

  Kharon: Mi a francot keresel már megint itt?

  Szergej: Szervusz Kharon, én is kedvellek téged!

  K: Ne udvarolj Szergej, kurva magányos lehetsz, ha velem akarsz barátkozni!

  Sz: A barátod ám a Hóhér, de nem én!

  K: Nem a barátom, de félig-meddig kollégák vagyunk.

  Sz: Látom, ráérsz!

  K: A francot, nincs egy pillanatnyi pihenőm sem. Gondoltam, hogy írok már a főnöknek. Se pihenő, se munkaruha, se védőital, a ladik is korhadt már…

  Sz: Kérsz egy cigit?

  K: Mondtam én, hogy barátkozni akarsz! Mondjad, mi a bajod!

  Sz: Az emberek!

  K: Sejtettem…

  Sz: Hogy Te milyen marha okos vagy! Na, az emberek a saját problémájukért mindig másokat okolnak, sosem magukat.

  K: Nem is lesznek jobban tőle, ugyanis, amíg a problémájuk okát másban látják és nem magukban, addig nem is tudnak változtatni rajta.

  Sz: De akkor miért csinálják?

  K: Hát nem vagy egy IQ-bajnok Szergej!

  Sz: Kabbe!

  K: Azért okolnak mást a kínjaikért, mert ez az egyetlen menekülési lehetőségük.

  Sz: Ezt nem értem.

  K: Jaj, Te tényleg ilyen ostoba vagy? Azért mert kurva szarul vannak, és ha kiderülne, hogy csak saját maguk miatt vannak szarul, akkor még szarabbul éreznék magukat, hiszen ez azt jelenti, hogy állandóan szar döntéseket hoznak. Így sokkal könnyebb. Másra kenni a balhét!

  Sz: Akkor ezek is mind égni fognak?

  K: Ja, veled együtt! Te is azt hiszed, hogy egy csitri miatt vagy így elkenődve, közben meg csak be vagy szarva, hogy megtedd, amiről tudod, hogy meg kell tenned.

  Sz: Hát belőlem nem csináltok pirítóst, az biztos!

  K: Ez a beszéd, Szergej! Akkor most barátok vagyunk?

  Sz: Cseszd meg, Kharon, gondolod, hogy pont egy hullaszállító barátságára vártam egész életemben!

  K: Úgy tűnik!

  Sz: Nesze a cigid! Jobban tennéd ha Te is becsajoznál!

  K: Porbafingó halandó létedre igen könnyen osztasz tanácsokat. Van csajom, de ne mondd el senkinek!

  Sz: Na, szasz, Kharon! A végén még tényleg megkedvellek!

 

 Találkozás Kharonnal V.

 

  Kharon: Jaj Szergej, Te mit keresel már megint itt?

  Szergej: Azt, Kharon! Azt! Kezdd még egyszer, Kharon, mert ez szar nyitány volt!

  K: Igyunk a születésnapodra!

  Sz: Igyunk! Te nem dolgozol?

  K: De. De a halottak megvárnak. Nekik már nem sürgős…

  Sz: Nekik nem. De már nekem sem.

  K: Na mi vanő Lehetnél vidámabb is! Elvégre születésnapod van!

  Sz: Volt.

  K: Hát nem lehetett túl vidám.

  Sz: Nem volt az. Sőt! Emlékszel még mit mondtam az emberekről?

  K: Emlékszem. Rinyáltál, hogy játszanak. Szemét játékokat játszanak.

  Sz: Azt, baszd meg!

  K: Látom, nem tanultál a saját károdon.

  Sz: Nem. Tudod, mindig röhögtem a csalódott, meg zárkózott embereken. Sőt…

  K: Sőt miő

  Sz: Sőt, szánalmasnak is gondoltam őket!

  K: És most Te is szívó ágon vagy! Aha, értem.

  Sz: Francot se érted!

  K: De, értem! Dacos vagy, meg dühös, és kezdesz falakat építeni.

  Sz: Ja. Hát… Hmmm… Lehet.

  K: Akkor legjobb úton vagy, hogy befizess egy útra nálam.

  Sz: Ne ijesztgess! Szeretek utazni!

  K: Hö-hö. Asziszed vicces vagy?

  Sz: Nem, csak önirónikus. Tudod, van abban valami morbid, hogy veled barátkozom.

  K: Nem morbid, hanem nagyon is tragikus. Remélem, nem látlak többet!

  Sz: Fasza. Akkor most Te fizettél…

 

 Találkozás Kharonnal VI.

 

  Kharon: Szervusz Szergej! Feldúltnak látszol!

  Szergej: Na ide figyelj, Kharon, nem trécselni jöttem, most fogod azt a kurva evezőlapátodat és elhúzol vagy százezer évre szabadságra!

  K: Hé-hé, Szergej! Fékezd magad komám! Mi a francról beszélsz?

  Sz: Lassan mondom, hogy a pépes agyaddal felfogd! Tűnj a picsába, menj szabadságra, sztrájkolj vagy jelents beteget, vagy mit bánom én, de ha még egyszer nekiindulsz annak a folyónak, akkor szájba verlek az evezőlapátoddal!

  K: Szergej, te hülye vagy! Azt hiszed, hogy ha én nem dolgozom, akkor már nem fognak meghalni az emberekő Azt hiszed, hogy én döntök?

  Sz: Engem ez nem érdekel! Akkor hívd ide, aki dönt!

  K: De Szergej, ha én idehívom neked a Kaszást, akkor Te ma szartál utoljára!

  Sz: Nem érdekel, azt is szájba verem a lapátoddal!

  K: Jaj, drága egykomám! Ne comboskodj itt! Azt hiszed Te vagy az első, aki szeretné megváltoztatni a rendszert, azt hiszed, Te vagy az első, aki kóstolgatni akarja az öreg Kaszástő Kistáska vagy te, barátom!

  Sz: De Kharon…

  K: Ne Kharonozz itt nekem! Húzzál haza – hogy a szavaiddal éljek -, és törődj az emberekkel, amíg élnek. Hogy legyenek boldogok, meg kapjanak meg mindent az élettől, amit csak lehet, és ne engem, meg a rendszert baszogasd!

  Sz: Dögölj meg, Kharon!

  K: Nem tárgyalok veled, Szergej! Hülye vagy!

  Sz: Akkor is dögölj meg, és mondd meg a köcsög Kaszás haverodnak is, hogy menjen a francba!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.23. @ 07:58 :: Bűdi Gábor
Szerző Bűdi Gábor 40 Írás
Nem vagyok író, s nem vagyok költő. Nem tanultam sem írni, sem költeni, s már nem is fogok. De gyakran túlcsordul bennem az öröm vagy bánat, a düh vagy lelkesedés, s ami átfolyik a peremen az rászárad a papírra. Olvasható formában. Van egy vers, amely megváltoztatta az életemet, beszéljen helyettem: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. h bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás,rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." Babits Mihály - Jónás imája