Van mikor csak magunkban felteszünk kérdéseket és a bennünk élő párunk válaszol.
(meghallgatom)
Én itt – Te nem tudom,
tán alszol vagy gondolkozol.
S most szólok, szólok Neked !
és tisztán hallom a feleltet.
Szeretetsz-e mondd,
– igen szerelmes vagyok.
Kit szeretsz – ha nem titok
– Téged ! hát nem érzed ?!
De igen, – és mégis,
mégis kérdezem,
miért mondd ! Miért ?
– Nem tudom , csak úgy.
De mégis miért?
Hiszen a leveg?t
én is úgy veszem,
és én is úgy beszélek,
alszom és eszem,
sírok és nevetek mint más !
Te szólsz : Nem! Másért szeretlek.
S én kérdezem : mégis miért ?
Ismersz?
– eléggé nem! Nem tudom.
– Csak látlak, érezlek !
De hátha ?rült vagyok !
s a gondolataim kegyetlenek !
– Most már nem számit,
– ilyennek szeretlek.
Nem számit?! Nem?
?t is szeretted, s a múlté már !
Azt hiszem Te nem tudod !
Nem érted! mi is a szerelem !
De te nyugodtan szólsz.
– Az más. Az volt,
– Téged szeretlek most.
S most fordítasz, és visszakérdezel,
– és te kedvesem szeretsz-e engem ?
Igen. Azt hiszem.
– Azt hiszed ? ÉS MÉGIS MIÉRT?
Mert szeretsz szerelmesen.
– Ezért? Csak ezért?
– S ha nem szeretnélek?
Elfelejtenélek ,- azt hiszem.
– Elfelejtenéd ? csak úgy egyszer?en ?
– Akkor ez nem igaz szerelem.
De igen !
Ma, holnap és holnapután,
mert ha összegy?rt álmaim
s a kétségbeesett vágy
téged sehol sem talál
az enyészetté leszek már.
Én itt, — Te valahol,
Tán alszol, vagy gondolkozol,
Beszéltem hozzád,
s te bennem válaszoltál.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Adminguru
