Rossner Roberto : Sarah Helen Whitman: Szonett-ciklus Edgar Allan Poe-nak IV/IV

 

 

 

Ha majd a bús szíved szeretni vágy,

S magányod mélyén n? a félelem,

Ha már a dicsfény is magadra hágy,

Mert lelked megóvni képtelen

Fantazmagóriád szféráitól;

Ha mind, a széttiport virág, halott

Magány-Getsemánédban, s elbukol,

Mikor mind, kit szerettél, elhagyott;

Oh, csak ha lelked mélyén hív maradsz,

S halál-völgyben, mennybéli oltalom

Kegyét esdvén – egy érzeményt, ha kapsz –

Hasznodra lész: BÃ?°NBÁNÓ FÁJDALOM.

 

Akkor majd lelkünk végre egyesül –

S e frígyre Menny reménye, s Isten-fény vetül!

 

 

 

If thy sad heart, pining for human love,

In its earth solitude grew dark with fear,

Lest the high Sun of Heaven itself should prove

Powerless to save from that phantasmal sphere

Wherein thy spirit wandered, – if the flowers

That pressed around thy feet, seemed but to bloom

In lone Gethsemanes, through starless hours,

When all who loved had left thee to thy doom, –

Oh, yet believe that in that hollow vale

Where thy soul lingers, waiting to attain

So much of Heaven’s sweet grace as shall avail

To lift its burden of REMORSEFUL PAIN.

 

My soul shell meet thee, and its Heaven forego

Till God’s great love, on both, one hope, one Heaven bestow.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Rossner Roberto
Szerző Rossner Roberto 131 Írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...