Olyan feldobott vagyok, ismét mi adtunk otthont egy jelentős, nemzetközi eseménynek. Jöttek a diplomaták a világ minden tájáról, meg még azon is túlról. Onnét, ahol a kurta farkú kismalac megjegyezte:
— Hű de rohadt messze is lakom!
Luxus gépkocsikkal szállítgatták őket keresztül-kasul a fővároson. A rendezvény péntek délután kezdődött, de már szerdán nem lehetett parkolni a város hétszázharmincnyolc pontján. Az örök zsörtölődök rögtön morogni kezdtek. Nem akarták belátni, hogy ezzel ismét áldoztunk EU-tagságunk oltárán.
A külvárosban élek, ahogy a költő mondaná, a város peremén. Korán reggel indultam bevásárolni. Már a lépcsőházban eltereltek. Az utcánk, a Rózsa is utca el volt terelve. Újpest el volt terelve. Kerepestarcsa felé irányítottak, de az a régió is be volt dugulva. Három-négy óra álldogálás után minden jóra fordult. Miskolcra hamar megérkeztünk. Voltak, akik továbbra is méltatlankodtak, meg emlegették az édesanyját is valakinek egy ősi mesterséggel társítva. A többség szó nélkül terelődött, ők voltak azok, akik tudatában voltak kötelességüknek.
Már a határ közelében jártunk, amikor két tucat kommandóst pillantottam meg, nyírfának álcázva. Valamilyen külhoni rendbontókra vártak, akik balhézni jöttek Budapestre. Később kiderült, hogy a huligánok egy Újpest-Fradi meccset akartak megtekinteni, továbbképzés céljából.
A terelőút Alsó-Ausztrián keresztül vezetett. Itt már kezdtem kissé büdös lenni, mivel négy napja nem tudtam megfürödni. Eszembe jutott a népi bölcsesség, a tisztaság fél egészség. A kosz meg teljes. Arról nem is beszélve, hogy én tudok áldozatot hozni, ha bíznak bennem, ha számítanak rám.
A kimerültség első jelei mutatkozni kezdtek. Azt vettem észre, hogy menet közben elalszom. Arra riadtam fel, hogy nekiütköztem egy előttem poroszkáló hölgy jelentős méretű farának. Miután tisztáztuk, hogy nem szexuális incselkedésről van szó, elmondta, ő a piacra készült.
Az fájt egy kicsit, amikor a Szaharában két teve azon poénkodott, hogy fogadjunk, a magyarok már megint rendeztek valamit.
A határt ismét átlépve, most már felszabadultam lépkedtem Újpest irányába. Még valami nótát is dúdolni kezdtem. A refrénje imígy szólt: „…rica, rica, kukorica, derce…”
Még öt nap telt el és máris megérkeztem a házunkkal szemben, az utca túloldalán álló Sparba. Ide indultam el három hete tíz deka lótöpörtyűért.
Felébredtem. Csurom víz volt a pizsamám. Megfürödtem. Reggeli közben arról olvastam kedvenc napilapomban, hogy hamarosan jelentős nemzetközi eseménynek ad otthont szépséges fővárosunk…
Legutóbbi módosítás: 2009.08.05. @ 16:48 :: Schődl Gábor