Molnár Zsolt : levél a nővéremnek

 

Most ne hidd, meg ilyen,

És én ekkora meg, nem tudom mi,

Vagyok, ha ülünk a Budai várban,

Arcomon víz,

Izzad a kabát az ágyban,

Azt se hidd, hogy félek,

És mekkora egérrel,

Kefélek,

Itt majd, ha el merek aludni,

A nappaliban,

Ha szürke fényben,

Villog a tévé,

Mikor szűrt pillák közt,

A fény áll bizonyos képpé,

Miben Cseh Tamás

Éppen csak beköszön,

Viszlát tüdőrák,

Gyömrő, meg Zrínyi úti pacsirták,

Apa kalapjában már,

Nem mehetünk az állomás felé,

Sas elvtárs,

E konzerv az Ecsédié!

Egy emberré lettünk,

Ki egymagában van,

És áll bizonyos vagonablakokban,

Ó miket tud ez a Sekszpír Viliam!

Fehér kócbabáim lefektettem,

Önzsebemből egy eszpresszóban,

Magam magam elővettem,

Anna nanna gyufával megjött-e?

Emlékszel-e, Irén, a nőre,

Kit én meg a Bíró Imre?

Hagyjuk is,

A Szabó Kálmán tegnap este,

Fütyülök rá,

Ez egy Másik dolog,

Hetven meg hatvan,

Tudod, én jósolhatok,

Olyan elvadult rácfuvarosnak,

Indián halált,

Bakonybélben,

Az elejtett gyeplőt,

Marosnál a Marost,

Azt hiszem Ivanics volt,

Szájamban dióíz,

Egyet sem szólt,

Az a jegypénztáros asszony,

Kitől megváltatlan jegyek okán,

Jöttünk kényszeredve,

Dohányszemcsékkel reggelre kelve

Konszolidált zakózsebbe,

Hagyj már Tamás,

Menj a mennybe!

 

Most nem hiszed ugye, drága Irén,

Hogy ez a rohadt egér,

Majd nem hagy aludni a nappaliban,

Fütyülök rá,

Hamlet és Yorick,

Egy darabban,

És a mór vezér,

Ugye tudod, Irén,

Hogy mindez nem

A semmiért volt,

Az élet színház,

S benne játszik

Minden élő és holt.

Legutóbb szerkesztette - Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 87 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.