Bonifert Ádám : Majd ha megjön az Isten

Nem úgy, hogy mindenütt ott van, de csak hozzám, nyíltan, vagy titokban.


Tudom, hogy egyszer eljön,
nem úgy, hogy mindenütt ott van,
de csak hozzám, nyíltan vagy titokban,
átlép csillagon, felh?n,
lépte bels?mben dobban;
vártalak – hallom, hogy mondom,
s nem lesz rá felelet,
de átnéz sok kételyen, gondon,
s mint bohócnak a kerek porondon,
tisztára mossa lelkemet.

Biztos, hogy egyszer eljön,
s magával visz a nagy csodába,
megágyaz valami szell?n,
befektet másik  lélektárba,
a lelkemet hátára veszi,
és mindezt majd maga teszi,
mert a kaszás csak szolgálója,
aki az énemet,
s bennem a lényeget
gondosan nem óvja.

Hiszem, hogy egyszer itt lesz,
én leszek a fontos neki,
egy pillanatra a világ leszek,
s hiába, hogy majd a végtelenbe veszek,
egy új teremtést átélhetek.
És belátom, annyi tévedés után,
önnön világban éltem bután,
új  tér feszül  ki  létem fölött,
 s az id? kap újult er?t.

Addig köreit futja, rója
a képmutató életóra,
majd leolvasom, ha mutatója
jelzi, hogy  a nagy titok
megérkezett, hozzám lejött.

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.