A bizottság tagjai kora reggel a tárgyalóban gyülekeztek. Elsőként Julika érkezett. Mérgesen állapította meg, hogy Ágika, a főnök titkárnője még mindig szabadságát tölti, így a kávéfőzés ceremóniája rá maradt. Míg a főzővel babrált, addig lelki szemei előtt átfutott az éjszaka. Néha elmosolyodott, sóhajtozott. Pajzán gondolatainak Györöki kolléga megérkezése vetett véget.
— Jó reggelt kollegina! Hogy aludtunk? — kérdezte, miközben kávét töltött magának.
— Hogy te hogy, azt nem tudom, én kiválóan! — mondta mosolyogva, és leültek az asztalhoz.
Befutott Kozma és Emese. Kis különbséggel jöttek, de mindenki tudja a hivatalban, hogy néha egy ágyban alszanak. Főleg akkor, amikor Kozma felesége éjszakás a kórházban. És általában éjszakás. Erről rendszerint Kozma gondoskodik, hisz az igazgató-főorvos gyerekkori jó cimborája, és csak egy telefonjába kerül, hogy Klárika pizsama helyett fehér köpenybe töltse éjszakáit.
Amikor megitták kávéjukat, és túl voltak a kötelező reggeli érdeklődésen, leültek a hosszú tárgyalóasztalhoz.
Kozma nyitotta meg az ülést.
— Szeretettel köszöntöm a Városrendezési Bizottság tagjait! Mai értekezletünk első témája, a Lestár házaspár aláírásgyűjtési akciója, mely szerint tervbe kell vennünk a Gellért-hegy áthelyezését. Megkérem Györöki kollégát, ismertesse a Lestár házaspár elképzelését.
— Köszönöm a szót, elnök úr! — kezdte Györöki, és megköszörülte a torkát. — A Lestár házaspár aláírásgyűjtési akciója abból indult ki, hogy fővárosunk pesti oldala hegymentes.
— Milyen mentes? — vágott közbe Julika.
— Hegymentes. — ismételte Györöki, majd folytatta. — Vagyis a pesti oldalon nincsenek hegyek, és ez diszkriminative érinti a pesti oldalon élő adófizetőket.
— Mivel összegyűlt 250.000 aláírás — mondta Kozma —, alkotmánybírósági ajánlásra foglalkoznunk kell az üggyel. Szeretném, ha Emese elmondaná elképzelését.
— Köszönöm elnök úr! — vette át a szót Emese. — Abból indultam ki, hogy a Gellért—hegy van legközelebb a Duna—parthoz. Vagyis, azt a legkönnyebb elmozdítani. Áthordjuk a Vámház körútra, így a pesti oldalon is lesz hegy.
— Ez fantasztikus! — ujjongott Julika. — Legalább akkora ötlet, mint amikor fehér lepellel fedtük be a Szabadság szobrot. Az egész világ a csodájára járt.
— Az egy nagyon nagy pillanata volt Emesének, no és a városnak! — lelkesedett Györöki. — Akkor mi voltunk a legszellemesebb főváros Európában! És most itt a másik nagy ötlet! A hegytelepítés! Óriási!
— Köszönjük Emese! — mondta Kozma elégedetten, és rámosolygott ágyasára.
— És mi lenne, ha csak a hegy felét hordanánk át? — okoskodott Györöki. — A fele meg ott maradna.
— Érdekes gondolat — mondta Kozma. — Fél hegy, fél szobor, fél Citadella.
— Csodálatos! — sóhajtott fel áhítattal Emese. — Mint egy tükör. Két kicsi hegy egymással szemben. Fantasztikus! Egy világváros, és benne két egyforma hegy.
— Vagy domb! — mondta izgatottan Györöki. — És akkor idővel kivetjük a dombadót! Na?
— Az még a jövő zenéje — mondta Julika. — Most maradjunk a tárgynál.
— Ez állati! — lelkesedett Kozma. — Ilyen még nincs sehol!
— Nincs bizony — nyugtázta Julika.
— Ezt jegyezzük fel, ez tetszik! — mondta határozottan Györöki, és feljegyezték, mint nagyon fontos dolgot.
— És mi van akkor, ha nem kapjuk meg a szükséges engedélyeket? — kérdezte Julika, bár tudta rá a választ.
— Lebontjuk, elhordjuk, felépítjük, aztán majd csak kiadjuk magunknak a fennmaradási engedélyt, nem? Hisz mindig kiadjuk.
— Ez így van! — nyugtázta boldogan Emese. — Elvégre mi vagyunk a Városrendezési és Engedélyezési Bizottság. Vagy elfelejtettétek?
Elégedetten bólogattak, elvégre nem kis hatalom az övék, és ezt örömmel nyugtázták.
— Elnök úr! — folytatta Emese. — Közben gondolkoztam a másik problémán.
— Vagyis? — kérdezte Kozma.
— Az alagút, amiről telefonon beszéltünk.
— Igen, igen! — bólogatott az elnök. — A szmoggal terhelt alagút problémája a várnegyed alatt.
— Ezen én is sokat töprengtem — vette át a szót Julika. — És azt hiszem megtaláltam a megoldást. A Lánchidat be kell tolnunk az alagútba. Így helyet nyerünk, megszűnik a körforgalom, és az autók egyből az alagútba érkeznek.
— Jó! — nyugtázta egy szóval Györöki.
— Nem jó! — ellenkezett Emese. — Hisz a szmog, akkor is marad. Viszont…
— Viszont? — húzta fel szemöldökét Kozma.
— Viszont, ha az alagút kikerülne a hegyből, mondjuk a Lánchíd fölé, akkor…
— Akkor? — kérdezte Julika.
— Akkor két legyet ütünk egy csapásra — mondta Emese. — Nem áznak a hídon átkelő gyalogosok és autók, a szmog pedig visszacsapódik az alagút faláról, le a vízre. Vagyis nem szállna a levegőben, mert a folyó elszállítaná.
— Ez állati! — tátotta el a száját Györöki. — Emese egy zseni!
— Na és a vízszennyezés? — kérdezte Julika.
— Hatalmas szűrőket szerelnénk fel Vaskapunál, ami megszűrné a vizet, mint valami filter — magyarázta Emese.
— Bravó, bravó! — tapsolt Kozma. — Ezt is jegyezzük föl! Köszönjük Emese! Most pedig meg kell beszélnünk az utcai illemhelyek ügyét.
— A megoldás a bokrosítás. — mondta Emese határozottan. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra. Lesz zöldövezet, ami WC is egyben.
— Aha, értem már! — bólogatott Györöki. — Zseniális! Lesz férfi bokor és női bokor. Elképesztő!
— És telepítsünk alacsonyabb, hosszabb bokrokat, a kerekes székeseknek — mondta lelkesen Kozma. — Vélemény?
— Szuper! — mondta Emese. — Erre még az Uniótól is pályázhatunk, nem is keveset.
— Nagyon jó! Köszönjük Emese — bólogatott büszkén Kozma és szemeivel szinte levetkőztette a lányt.
— Elnök úr! És mi lesz azokkal a fővárosi utakkal, melyek még nincsenek lezárva? — kérdezte Julika.
— Okot kell találnunk a lezárásukra — vetette fel az elnök. — Itt a nyár, az emberek gyalogoljanak, vagy használják a tömegközlekedés eszközeit.
— Hirdessünk az egész városban nyári fesztivált a gyalogosoknak. Olyan fesztivált, ahová tilos autóval behajtani — mondta ötletét Györöki.
— Ez jó — nyugtázta Julika. — Talpas fesztivál a világváros betonján.
— Ez még címnek is jó! — kiáltott fel örömmel Györöki. — Bravó Julika, bravó!
— És a külföldiek? — kérdezte Kozma.
— Aki az Unióból vagy az USA-ból érkezik, az autózhat, a többiek nem — mondta Györöki.
— Ez így nem jó! — csóválta fejét Julika. — Ne autózzanak az újonnan csatlakozott országok autósai sem! Leköröztek minket gazdaságilag, gyalogoljanak.
— Helyes, jól beszéltél Julika! — kiáltott fel Emese. — Így kell ezekkel bánni!
— Aki az USA-ból jön, az se autózhasson! — mondta Györöki. — Mi sem mehetünk oda vízummentesen, akkor ők miért autózzanak?
— De ha jól belegondolok — töprengett Kozma —, ez csúnya húzás lenne a külföldiekkel szemben, hisz ők hozzák a valutát. Autózhasson mindenki, csak a magyar autósoknak legyen ez megtiltva. Na?
— És mi az ok? — kérdezte Julika.
— A magyar autós goromba — szögezte le az elnök. — Vezetés közben káromkodik, mindenféle trágárságot üvöltözik az autó ablakából, mutogat. Ez elfogadhatatlan viselkedés akkor, amikor az utcák tele vannak gyermekekkel. A gyerek ne az utcán tanuljon meg káromkodni. Arra ott az iskola és az otthon.
— Ez a beszéd! — helyeselt Györöki. — Okos döntés! Nem hiába vagy te az elnök úr, elnök úr!
— És mi lenne, ha a BKV sem közlekedne? — kérdezte Emese. — Így legalább nem kellene találgatni, hogy mikor sztrájkolnak. Nem járnak a viszonylatok és kész. Ezzel megelőzzük a sztrájkot, és spórolunk egy csomó pénzt, mivel nem termelnek veszteséget.
— Ez is fantasztikus meglátás! — dicsérte őt Kozma. — Köszönjük Emese!
— Hogy oldjuk meg a parkolást? — aggodalmaskodott Julika. — Hisz, ha az autósok nem jöhetnek be a városba, akkor parkolniuk kell valahol.
— Az már legyen az autósok gondja! — rántotta meg vállát Kozma. — Mi közünk hozzá? Gondolkoztak volna akkor, amikor autót vettek.
— Elvégre nem garázsmesterek vagyunk, hanem városrendezők, nem igaz? — nézett körül Emese, és a többiek lelkesen bólogattak.
— Most már csak a megvalósításon kell gondolkoznunk — sóhajtott fel Györöki.
— Erre törvény van — közölte Emese —, amit nem lehet megkerülni. A munka elvégzésére ki kell írnunk a közbeszerzési eljárást.
— Még a héten kiírjuk! — mondta Julika.
— És az kapja majd a munkát — magyarázta Kozma —, aki számunkra a legjobb ajánlatot teszi.
— Akkor végeztünk? — nézett a többiekre Györöki.
— Azt hiszem igen. — bólintott Emese.
— Köszönöm a Városrendezési Bizottság tagjainak a munkát — összegezte az elnök —, köszönöm, hogy itt voltatok, szerbusztok, a viszont látásra.
A következő negyedóra azzal telt, hogy a bizottság tagjai kinyújtóztatták elgyötört izmaikat, kávéztak, semleges dolgokról beszélgettek. Aztán átvonultak egy másik szobába, ahol helyet foglaltak egy hosszú asztal körül.
Kozma emelkedett szólásra. Megköszörülte torkát, majd megszólalt.
— Szeretettel köszöntöm a TARABAG Építőipari Részvénytársaság Elnökségét! Mai napirendi pontunk a Városrendezési Bizottság által kiírt városrendezési tender megvalósításának megvitatása, ezzel kapcsolatos terveink benyújtása, és elfogadtatása.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.24. @ 08:33 :: S. Szabó István
