Titok maradt az szívünk rejtekén.”
/Ady/
Már értem,
ha nem látlak, kívül nem leszel
gondolatom ölel,
karod nem felel.
Már értem,
ha nem hallak, nem néma a szád
süket füleimmel
hallgattam Reád.
Már értem,
mit itthagytál, másé nem lehet
ha kérné sem vihetné
az elmúlt perceket.
Már értem,
mi nekem szólt, értem született,
álmok közt virrasztó
óvó szeretet.
Már értem,
mit nem adtál, nem kértem soha
hitvány önz?ségem
volt csak ostoba.
Már értem,
mit ígértél, igaz volt szava
itt vagy még valóban
s nem múlsz el soha,
féltve ?rz? szívem
emléked otthona.
——————————————————————————-
Kedves Szaffi!
Helyenként nagyon meger?szakoltad a szótagszám miatt (a harmadik strófában mégis elszámoltad magad).
Névmások… mit, mi, mit, mit. És sok-sok nem.
Hangzásában kicsit mekeg?s, bár láttam én már rosszabb arányt is, itt az el?forduló 152 mgh-ból 44 e, az é-ket nem számoltam, hasonló számot kapnánk. Ami ennél beszédesebb, hogy a 26 sorból 16 végz?dik e-re, s van, ahol duplán, triplán vagy é-vel együtt van jelen.
Az archaikus reá is kilóg, hiszen egész más nyelvezet? ez egész.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Takács Andrea-Babu
