Szulimán Eleonóra : „…CSAK TISZTA FORRÁSBÓL…”

*

 

 

„…CSAK TISZTA FORRÁSBÓL…”

 

„Nem életrajzot írtam Bartókról.

 Erre csak olyan író lenne méltó,

 Aki vele egyenrangú művész.

 De Bartókról írni kell.”

 

           (Székely Júlia, Bp., 1963)

 

Gyerekkoromban, amikor esténként sokszor fáradtan bandukoltam hazafelé a zeneiskolából, nem foglalkoztattak olyan gondolatok, hogy mennyivel leszek gazdagabb a zongoratanulás által. Azt sem tudtam még, hogy a kis vidéki zeneiskola falai között tanáraimtól életre szóló példamutatást, követendő értékeket kapok, amivel később gazdálkodhatok. Kaptam. Nagyon sokat. Ma már tudom értékelni. Hogy tudtam-e ezekből valamit kamatoztatni? Az már nem csak rajtam múlott. Nagyon szigorú, következetes, de nagyon szerethető volt a zongoratanárnőm. Példaadással tanított és nevelt egyszerre.

A zeneiskola, ahová jártam Bartók Béla nevét viselte. Méltó volt rá. Bartók Béla a Cantata profána c. művében (1930) vall legtalálóbban magáról, egész életéről: „…Csak tiszta forrásból…”— hangzik vallomása, s ezt Bartók minden munkája hitelesíti.

Ha ezt igazán meg akarjuk érteni, hallgassuk meg Bartók zenéjét. Hallgassuk, de ne egyszer, ne kétszer, többször is hallgassuk meg.

Bartók Béla és Kodály Zoltán a legmagasabb igénnyel írták műveiket a gyermekek, az ifjúság számára is.

Bartók Béla fegyelmezett, szófukar, udvarias és szelíd-szerény ember volt, de ha igazságtalanságot látott szenvedélyesen, gorombán támadott. Kodály Zoltánt ért támadásokra azonnal reagált, ami szinte egyedülálló a művészbarátságok történetében.

A Zeneakadémia tanáraként (1907-től), pedagógiai munkáját is a „tiszta forrás” jellemezte.

Tanítási és nevelési módszeréből is hiányzott a beszéd. Kevés magyarázattal, sok bemutató zongorázással vezette növendékeit a helyes útra. A tempót, a dinamikai hangsúlyokat, a formai felépítést, a belső mondanivaló átérzését és tolmácsolását is megmutatta. Nem magyarázta a darabot, hanem megmutatta.

Példamutatásával nem veheti fel a versenyt semmilyen ékesen szóló magyarázgatás. Nem volt egyszerre sok tanítványa, de velük nagyon sokat foglalkozott. Emberi füllel alig észlelhető eltérések miatt félórákig is képes volt vesztegelni egy-egy taktusnál. Növendékei már sokszor elfáradtak, ő soha.

Mi volt hát a szenvedélye? A tanítás? „Nem. A rend volt a szenvedélye! Makacsul, kérlelhetetlenül követelte a rendet mindenben, tudományos és alkotómunkában, zongorázásban, a világban mindenütt; önmagától, tanítványaitól, mindenkitől. Úgy tanított, ahogy komponált, zongorázott, gyűjtött s rendszerezett.”

Bartók Béla és Kodály Zoltán tíz éven át járták az országot népdalokat gyűjtve.

Bartók megszállottan gyűjtötte a román, szlovák népzenét is, amiért hazaárulással is megbélyegezték. Ő, a holtáig hőséges magyar ezzel nem törődött, folytatta a gyűjtést, s a vádakra így reagált: „Az én vezéreszmém, amelynek, amióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem, amennyire erőmtől telik, szolgálni a zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!”

Bartókot itthon nem értették. Egyetemet végzett, komoly középosztálybeliek sem. Nem értették, s még büszkék is voltak rá, hogy nem értik.

Lehet, hogy közöttünk is élnek Bartók Bélák, akiket nem értünk napjainkban, hiába szólnak hozzánk, hiába élnek példamutató életet? De a mai kor értetlensége nem fog felmenteni bennünket az alól a felelősség alól, ami az értelmiség felelőssége. Az értelmiségé, akinek a feladata megmutatni a helyes és követendő utat gyermekeinknek, az ifjúságnak, unokáinknak, a jövő nemzedékének, mielőtt bekövetkezne a visszafordíthatatlan romlás! Nem kis túlzással gondolom, hogy a 24. órában járunk, hogy ne kövessük el azt a végzetes hibát, amit utána soha, senki nem fog tudni helyrehozni.

 

Békéscsaba, 2008. június 12.

 

Felhasznált irodalom:

 Székely Júlia: Elindultam szép hazámból, Bartók Béla élete, Móra Ferenc könyvkiadó, Bp.,1971.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Szulimán Eleonóra
Szerző Szulimán Eleonóra 162 Írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton." - Inuit eszkimó asszony