Péri Györgyi : 1. Jankovics Nóra: János vitéz új befejezése

Kedves Toronylakók !
Fogadjátok szeretettel kis tanítványaim írásait, melyet sorozatként fogok közölni, hisz egy témáról , egy helyzetre írták.
Bár két ötös reményében készültek, úgy gondolom, megérdemlik a nagyobb közönséget is…

 

 

 

Tündérország közepén egy tó állott,

Beléhajtá János a virágot.

És aztán nagy-nagy bánatába

Lassú léptekkel elindult utána…

 

Minden lépésnél egyre er?sebb lett,

Ahogy minél beljebb hasította a vizet.

De azt hiszitek örült ennek János?

A könnyt?l a szeme lett homályos!

 

Mert nagy búsan így gondolkodott:

Mit ér az er?, ha nem vagyok okos?

De ahogy a víz a nyakát nyaldosta,

Rájött, aki hiányzik neki, az Iluska.

 

Aztán hirtelen a lány tükörképét látta

Kissé elmosódva a vízcsillogásban!

 Megfordult, s gázolt ki a vízb?l,

A parton se nézte, kiket lökött föl.

 

Mert Iluska a parton állt,

S keltett csuda nagy ragyogást.

De hogy lehetett ott, hiszen meghalt?

Erre ad választ az alábbi versszak:

 

Amikor a víz ellepte a rózsát,

Föltámasztotta szegény Iluskát.

Mert ez volt a feltámasztás vize,

Ám de járt is érte valami cserébe.

 

Kellett Jancsinak hatalmas ereje,

Amit – részben – akkor szerzett, mikor a tóba ment bele.

Dehogyis bánta ám ezt ?,

Iluskát megkapta, az volt a f?!

 

Megölelték, megcsókolták egymást,

S ?ket párrá megválasztották.

De nem ám akármilyen párrá,

Hanem nagy uralkodóivá!

 

Jankovics Nóra

 

Legutóbb szerkesztette - Péri Györgyi
Szerző Péri Györgyi 67 Írás
Sziasztok! Tanárként dolgozom, s bár harmadik gyermekem születése óta nem írtam, húgom ,és barátja biztatására én is regisztráltam közétek. Kíváncsian várom javaslatotokat, véleményeiteket!