Fogadjátok szeretettel kis tanítványaim írásait, melyet sorozatként fogok közölni, hisz egy témáról , egy helyzetre írták.
Bár két ötös reményében készültek, úgy gondolom, megérdemlik a nagyobb közönséget is…
Tündérország közepén egy tó állott,
Beléhajtá János a virágot.
És aztán nagy-nagy bánatába
Lassú léptekkel elindult utána…
Minden lépésnél egyre er?sebb lett,
Ahogy minél beljebb hasította a vizet.
De azt hiszitek örült ennek János?
A könnyt?l a szeme lett homályos!
Mert nagy búsan így gondolkodott:
Mit ér az er?, ha nem vagyok okos?
De ahogy a víz a nyakát nyaldosta,
Rájött, aki hiányzik neki, az Iluska.
Aztán hirtelen a lány tükörképét látta
Kissé elmosódva a vízcsillogásban!
Megfordult, s gázolt ki a vízb?l,
A parton se nézte, kiket lökött föl.
Mert Iluska a parton állt,
S keltett csuda nagy ragyogást.
De hogy lehetett ott, hiszen meghalt?
Erre ad választ az alábbi versszak:
Amikor a víz ellepte a rózsát,
Föltámasztotta szegény Iluskát.
Mert ez volt a feltámasztás vize,
Ám de járt is érte valami cserébe.
Kellett Jancsinak hatalmas ereje,
Amit – részben – akkor szerzett, mikor a tóba ment bele.
Dehogyis bánta ám ezt ?,
Iluskát megkapta, az volt a f?!
Megölelték, megcsókolták egymást,
S ?ket párrá megválasztották.
De nem ám akármilyen párrá,
Hanem nagy uralkodóivá!
Jankovics Nóra
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: Péri Györgyi
