Apró álommanó jár nesztelen,
Álomporát kis zsákjában hordva,
Házról házra fut, suhan csendesen,
Pej lovait gyors vágtába fogva.
Hol elmegy, nyomában álom marad,
Lecsukódó, pihen? gyermekszem,
Fricinél járt utóbb a csintalan,
Ki most lépett át Álom-tengelyen.
"Gyere Frici, ülj fel a hátamra"
Szólítja Misike, a hintaló,
"A bababál kezd?dik mihamar,
Onnan elkésned nem való!"
"Hideg lesz" feleli vonakodva
A kisfiú s kérd?n néz lovára.
"Butaság feleli amaz nyomban,
Nem is gondol fagyos éjszakával.
"Felkeltek egy napraforgót neked"
Ígéri meg szelíden Misike,
Boldogan mosolyog Frici: "Rendben,
Akkor hát induljunk el iziben!"
S gyorsan a selyem-nyeregbe pattan,
Misike a földre csap farkával,
Kirepül az ablakon hangtalan,
Elégedettek h? fintorával.
Felh?k közti Égi Kertben aludt
A napraforgó gyermekeivel,
Misike kinyittatta a kaput
Ég-virágok esti ?reivel.
"Óh, már itt lenne a kora tavasz?"
Napraforgó ásítva kérdezte,
S leseperte magáról a havat,
Mikor Misike felébresztette.
"Kedves Napraforgó! Kis barátom
Bababálba hivatalos este,
Mondd, nem keltenéd fel egyik lányod,
Hogy útunk közben megmelengesse?
"Bababál? Óh,milyen elragadó!
Kiált fel Napraforgó hangosan,
Vig öröme könnyekre fakasztó,
"Rozikám, drágám, kelj csak fel gyorsan!"
A kis napraforgó fejecskéjét
Gyöngén Frici vállára tette;
Átkeltek Tyúkanyó csillagképén,
Míg végül fáradtan megérkeztek.
A kastélyudvar ünnepi fénye
Sz?r?dött ki báltermi ablakon,
Tündérek andalító zenéje,
Hallatszott át vékony falakon.
El?kel? dámák siettek ki
A várból, bájosan pukedliztek,
Mentek Misikének kedveskedni,
Aranyló búzát raktak elibe.
Fricit bevezették a terembe,
Kényelmes karosszékbe ültették,
Nagy csönd támadt, köré sereglettek,
Egy baba?r tapsolt fel legelébb.
Egy díszes ajtó tüstént kinyílott,
Négy babafiú s leány lépett be,
A szél kint dallamosan sivított,
A kastély fala beleremegett.
Hímzett, puha, vörös bársonypárnán
Gyémántos aranykoronát hoztak,
Frici elé térdeltek a dámák,
Urak, az egész udvari pompa
A koronát fejére helyezték,
"Éljen az új királyunk!" harsogták,
Frici köszönt?t mondott s ilyetén
Dörmögte mélyen mint a katonák:
"Zenét! A király táncolni akar!"
A királyi zenekar rákezdte
Bátran, húzták-vonták a babadalt,
A babasereg gyors táncba kezdett.
Az urak felkérték a hölgyeket,
Azok prulva igent rebegtek,
Frici választotta a legszebbet,
(El?re kinézte a teremben).
Misike vidáman beszélgetett
A fényes szentjánosbogarakkal,
Akik világítottak felette
S figyeltek a korholó panaszra.
"Még szerencse, hogy a babanyelvet
Az úrfi jól elsajátította.
Csak a játék, kalandok,szellemek,
Ã?°rutazás! Másra sem volt gondja."
Hirtelen tüsszentett egy jó nagyot,
Meginogtak a báltermi fények,
Frici király pedig csapot-papot,
Mindent otthagyva majdnem felébredt.:)
