Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: AdminguruA napfény elbódít az árnyék betakar fekete kend?vel tekinteted attól
a madártól függ aki kalitkája mögött más éghajlatra vágyik
és attól a csontváztól amely mellemben senyved
mondd meg tudod-e zabolázni azt a versenylovat amely álmaiddal vágtat
mondd láttad-e a szétzüllesztett zöldszem? halakat amint ledobták
ezüst páncéljaikat
ezek a dolgok változatlan rendjei
egy hegyen szeretnék élni ahol a szeret?k csókjai foszforeszkálnak
csak az a szomorú hogy éveim elhamvadt fák törmelékeiben jelennek meg
kés?i tüzekben
ezt egy magányos férfi mondta miközben honossági igazolását nézte
fekete virágpor csókolja a leány arcát és a földet
a harangok megülepednek ólomágyaikban
egyáltalán nem az az ember vagyok aki munka után megpihen
és most újra dolgozni készül