Különös álmot láttam az éjjel,
furcsa, ismeretlen lázban
égtem, s te kedvesem,
nem imádkoztál értem…
Mellkasomra térdelt
a végzet, szúrós szemével
engem nézett.
Szorult helyzetemben,
minden korcs tettemet
elvinnyogtam…
Levegőm fokról-fokra
fogyott, s tüdőmből
az utolsó légbuborék
kipattogott.
Meggyötört, nyirkos lepedőn
ébredve, riadtan néztem
szép szemedbe.
Elmondtam neked,
hogy különös álmot láttam az éjjel,
furcsa, ismerős lázban égtem,
s te kedvesem,
imádkoztál értem Istenhez,
mint mindig,
mert nagyon szeretsz…
