Győri Irén : A zöld füge című kisregényemből

részlet

 

A vásár

Nagyon szép augusztusi este volt, másnap vásárt rendeztek a városkában, már állt a körhinta. Tele képpel ragyogott a Hold. Felültek a hintára Péterrel, a szabadságos katonával, csak úgy libbentek erre-arra a láncon függő üléseken, és beszéltek, beszéltek. Nagyon jól érezték magukat egymás társaságában. Kata rájött, alaposan elfuserálta az életét, amikor az anyja hatalmaskodó természete miatt elhamarkodott házassága mellett döntött. Megfizetett érte!

Megbeszélték, holnap Kata bemutatja birodalmát. A helyi Termelő Szövetkezetnek volt tagja, ismerte a határt, majd biciklivel bebarangolják. Délután pedig a vásár. Kata nem akart oda menni, így kikényszeríteni a vásárfiát. Nem szeretett fiútól ajándékot kapni, mert annak mindig megkérik az árát. Legalább is anyja mindig ezt mondta. Igazán kellemesen telt az este, aztán Péter hazakísérte. Nem volt tolakodó, és ez tetszett Katának.

Reggel jókor kelt, Péter ígérte, korán jön. Valóban korán érkezett, együtt reggeliztek és kibicikliztek a határba. Ráment a délelőtt, és áttévedtek a búcsúba is. Vett neki Péter egy festett fakanalat meg egy pici néger hajas babát.

— Na, kedveském magát ez a fiatalember elveszi, mert nem hagyják a fakanalat pocsékba veszni. Sok ebédet főz még maga kedveském ennek a fiatalembernek, és látom gyerek is lesz, mert vett babát is. Megfogta maga ezt a fiatalembert, de meg ám, látja ezt az én szemem.

Kata fülig pirult, és nem mert arra gondolni, hogy a vásáros asszonynak igaza legyen. Nagyon sokat bicikliztek aznap, és közben sokat nevettek, bolondoztak. Egyszerűen jó volt ketten együtt lenni. Beszélgettek mindenről. Kata megemlítette, hogy verseket küldött be az egyik irodalmi laphoz. Annyira várja a véleményt. Péter kapott rajta és mondta, szeretné ő is olvasni a verseit. Kata nem bánta. Hozzá mentek, elővett egy nagy paksamétát és olvasott, tetszett a vers a férfinak. Kata nem igazán hitte, de jól esett a dícséret. Azt is mondta, hogy nemsoká elköltözik ebből a faluból, elmegy porcelánfestőnek, pár rajzát beküldte egyik porcelán gyárnak, onnan is várja a levelet. Beszélt vágyairól, beszélt álmairól, melyek örökre elvesztek. Beszélt arról, hogy orvos szeretett volna lenni, de az anyja nem engedte, azt mondta, ő huszonhat éves koráig nem tudja taníttatni. Nem hát, mert akkor neki kellett volna megfejni a tehenet, és ki dolgozott volna a Tsz-ben az ő könyvére.

Igazán ezek a Péterrel való beszélgetések nyitották ki a szemét. Akkor döbbent rá, egész életében az anyjától függött! Zsarnoki módon tartotta maga mellett, a házassága is egy menekülés volt! Nem éltek jól a férjével. Még mindig beleremegett a verések, ütlegek emlékébe. Fájt a megaláztatás. Fájt az anyja közönye. „Ki milyen virágot szakít, olyat szagul”. Fájt az is, hogy ennek ellenére nagyon szerette az anyját. Elhitte, hogy azt tesz vele, amit akar, mert az ő gyereke. A férje már egyszer elvált. Nyolc hónap udvarlás után esküdtek, és ő nyolc hónap alatt nem jött rá, hogy alkoholista. Szégyenkezve beszélni a rosszul sikerült házasságról, szégyellt beszélni arról, hogy a férje a szeretőjét hazahozta, vele mit sem törődve.

Szégyellte azt is, hogy nyolc hónapos asszony létére rutinos verekedővé vált. Megverte a részeg férfit nyújtófával, aztán hazament. Az anyja szaladt vissza.

— Istenem, tán csak nem ütötted agyon?

Nem, sajnos nem. Megbocsájthatatlanul fájt Katának, amikor a Kicsi virrasztója volt, akkor is berúgott a férje és egy otromba padlóvázával akarta megvigasztalni. Pedig Katának elég lett volna, ha átöleli, és ott marad mellette.

Péter nagy részvétet érzett, együtt mentek ki a Kicsi sírjához. Hozott vizet a vázába és Katának ez is nagyon jól esett. Este elköszöntek egymástól, Péter visszautazott az alakulatához. Ígérte minden nap írni fog. Volt mire várni. Nagyon szép leveleket kapott, nagyon szépen díszített borítékban, alig várta, hogy hazaérjen és elolvassa. Egyre szerelmesebb szavakkal festették le a jövőt azok a sorok. Kata kicsit meg volt ijedve, hiszen ő Péterbe nem szerelmes! Igaz, nem is közömbös neki a férfi, de nem érez iránta szerelmet. Nagyon jó vele beszélgetni, nagyon jó vele sétálni, szívesen van a társaságában. Értelmes, érzelmes gyönyörűen mond verseket…

 

Legutóbbi módosítás: 2014.11.13. @ 12:51 :: Győri Irén
Szerző Győri Irén 180 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!