Placskó Lajos : Emlékpor (haikuk)

 

 

Jazz

Húr peng, érc recseg,

dob dobban, klarinét sír,

ritmus énekel.

 

 

Magyarként

 

Parányi népem

nagyságán át semminek

érzem magamat.

 

 

Kicsiben

 

Cseppben a tenger.

Így látod egy tettedben

egész életed!

 

 

Gyerekjáték

 

Mosoly önti el

arcodat, ha gyermeket

játszani látsz.

 

 

Pillanat

 

Mint egy illatos

pille hull le a földre

a rózsaszirom.

 

 

Intés

 

János bogarat

meg ne ölj! Mert Isten fénye

alszik ki vele.

 

 

Álmodtam

 

Az est árnya a

csend lebbent szobámba és

lágyan betakart.

 

 

A sötét piktor

 

Az est korommal

fest. Holdsugárral fényt ad

a lényegesnek.

 

 

Majd

 

Létem – mint évek –

percekké, porrá, magam

emlékké válok.

 

 

Játék

 

Pattog a labda

apró kéz ami kapja:

gyermekem játszik.

 

 

Szomjúság

 

Éget a hőség.

Csillanó víz a vágyam,

harmatos pohár!

 

 

Lepketánc

 

Élted csak röpke

lepke röpte! Élj hát, mert

lehull a hímpor!

 

 

Harangszó

 

Hangja széllel száll.

Kíséri születésed,

És temetésed

 

 

Emlék

 

Ó, gyertyalángok!

Ó, szerelmek! Égtek még?

Éltetek boldog?

 

 

 

Fáradok

 

Fáradok. Messze

Még a megváltó halál.

Meddig kell bírnom?

 

 

Természetes

 

Éltem éltedbe

Fonódik: természetes,

Mint a légvétel.

 

 

…és vége!

 

Minden gyerekem

Helyét, párját találta.

Rám nincs már szükség!

 

 

Édesapám képéhez

 

Kopott fotódba

Bújtan rejted jövőm

Csak múltból nézel

 

 

Lányaim…

 

Lányaim látva,

Bajaim elfeledem,

Gondom nevetem.

 

 

Hála

 

Köszönöm, Uram,

Hogy ajándékom ez a

Három csodás lány!

 

 

Sínek

 

Sínpár alattam

Lányaimtól visz haza.

Már fáj hiányuk!

 

 

Sínek II.

 

Zakatol, pattog,

Repít a vonat. Minek?

Újabb magányba?

 

 

Karácsonyom

Nekem most három

Leányt hozott a szent éj.

Köszönöm, Uram!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Placskó Lajos
Szerző Placskó Lajos 77 Írás
A Lajos nevet nem a szüleimtől, inkább a sorstól kaptam , hiszen egy véletlen elszólás volt az eredője. Ám, ha már kaptam, igyekszem becsülettel viselni. Tanítok. Két diplomával és egyre elkeseredettebben. Csak a gyerekek tiszta tekintete, az a pár felcsillanó szikra tart engem is ezen az önemésztő, őrült pályán, ami az én fajtám része. Közben vadul "pótcselekszem": írok prózát, verset, haikut, faragok fát, csontot, rajzolok és legújabban színészkedek - természetesen csak szűk körben, szigorúan amatőr módon. Három dologra vagyok büszke az életemben minden maradék nélkül és teljes csodálattal: a három lányomra.