Szín elmezavar/szív el nem zavar.
Rím ferde hajlam/álmom(a)bbahagytam.
Nem ismerem az életet, mert átalszom az éveket,
Nem is merem az énemet, mert elhagytam az értelmet.
Nem tudom, kivagy! Ki vagyok?
Nem vagyok! Nem voltam, nem leszek. Hagyjatok.
Nem hagyom. Elalszom, elveszek, de azért elvagyok.
Egy vágy a rengetegben a színek elmezavara,
Egy lágy pillanatban, a szívdobbanás kihagyott,
Egy lány/pillangó szárnyaival szerelembe szállhatott.
Egy báj a fellegekben rímek ferdehajlama.
De vannak még csodák, azt hiszem, bár nem hiszek, és már nem csodálkozom,
De vannak még jó emberek, azt gondolom, bár néha embertelenek és már nem gondolkodom.
De tudom, hogy mindennek így kell, hogy lennie, bár tudatlan vagyok és már énemnek nincs miért léteznie,
De tudom, hogy ez sors és álmomban beteljesedem, bár sorstalanok vagyunk, és már az álmomból felébredtem.
Kedves Szabolcs, az elmezavarral egyetértek, de nem elég érdekes vagy szellemes – egyel?re.
Üdv:
Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Barta Szabolcs István
