Kühne Katalin : Ne hagyjuk!

 

Ne hagyjuk!

 

ne hagyjuk veszni erdeinket

?k segítették eleinket

 

fáiból lett bölcs?nk koporsónk

szék asztal ágy édes otthonok

 

ízes gyümölcsök enyhítették

szomjunk vadjaikat elejtvén

 

gyomrunk éhsége csillapodott

fáradó testünk elnyugodott

 

lombsátor alatt heverészve

felnéztünk a csillagos égre

 

bükköseink lombosodjanak

koronái magasodjanak

 

ó ne vedd el t?lünk Istenem

fénnyel áradó szereteted

 

gyökereimet mélyre ástam

?rz?ként a bércre kiálltam

 

bomló rügyeim rég elfagytak

bimbóm virággá nem fakadhat

 

leveleim már leperegtek

göcsörtös ágaim merednek

 

tél derekán várom tavaszom

de addig velem maradjatok

 

ifjú társak növekedjetek

madárkáim énekeljetek

 

meggyötört lelkünk üdvösséget

lelhessen szeretetben éljen

 

századoknak gyönyör? álma

hajnal hasadjon kis hazámra

 

jelfaként vigyázok e tájra

ne vesszen el ködös homályba

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.09.26. @ 18:36 :: Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.