Szakál Magdolna : csillagokat szaggat

Nyomtatás

ránk pántolt ezer lehetetlen közt verg?dve
„oly sok viszály után
megfogyva bár…”
laktok szívünkben… úgy hívunk titeket:
Advent,
mert ma mélyült sötétek gödreit lakjuk,
és a következ? pillanat sem él,
még félni is retteg a tudat, már a lét sem remél,
karácsony –
gyermekként azt hittük, Jézuska hozta béke száll,
csengetty? meg dió és mák,
de multi mp4-es szán’ és dejó és egyre festettebb izmusok,
nem tudtunk feln?ni… ez a bajunk… látjátok? ebbe pusztulunk hát,
s farizeusoké a holnap, és es? áztatja a jelent,
fekete ünnep fekete fényeken szánkázik az alkony,
fekete álmokra borul az éj,
és csillagokat szaggat kis kezetek,
bennetek remélhetne tovább a Karácsonyunk
” apa mosdik, anya f?z”,
de érzitek, már nem íly egyszer?,
szaggatott leveg?ket veszünk,
és masnit köt rá a képtelenség,
bokrosat
Segítsetek! remények nélkül ránk hull az ég,
csillagszórót… álmokat vesztettünk és félünk,
igen, mi is félünk néhanap
a nagyok…
hisz bennünk is csak egy-egy riadt gyermek él,
apa reszket, ‘anya’ még
kimossa ingecskétek, hogy talán ha
kéz a kézben….odanézz!
esik
hó? nem újra ónosat sír az ég,
jégcsipkés ablak,
himzett terít? rajta koszorú
„ég a gyertya ég”

http://www.youtube.com/watch?v=mukJSmnP3As&NR=1&feature=endscreen