Minden fehér most körülöttem. Ködfehér.
Ablakon túli fázós reggel: egy elfuserált költemény.
Tömbházak tetején keményen koppan a holnap,
szegénység a dísze e szerencsétlen kornak.
Nyálkás hinta leng szigorú-szomorú szélben,
hív egy út, melyre sosem szabad térnem.
Kicsinyes korban nagyravágyó álmok,
bőrt hasítanak új és új szabályok.
Hónapok telnek. Évszakok. Évek.
Vége lesz egyszer
kétezertizenkettő
szeptemberének.
Legutóbbi módosítás: 2012.09.12. @ 10:59 :: P. Tóth Irén