2012 szeptember

Minden fehér most körülöttem. Ködfehér.

Ablakon túli fázós reggel: egy elfuserált költemény.

Tömbházak tetején keményen koppan a holnap,

szegénység a dísze e szerencsétlen kornak.

Nyálkás hinta leng szigorú-szomorú szélben,

hív egy út, melyre sosem szabad térnem.

Kicsinyes korban nagyravágyó álmok,

bőrt hasítanak új és új szabályok.

 

Hónapok telnek. Évszakok. Évek.

Vége lesz egyszer

kétezertizenkettő

szeptemberének.

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző P. Tóth Irén 202 írás
ÉnSzemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön.Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.