P. Tóth Irén : 2012 szeptember

Minden fehér most körülöttem. Ködfehér.

Ablakon túli fázós reggel: egy elfuserált költemény.

Tömbházak tetején keményen koppan a holnap,

szegénység a dísze e szerencsétlen kornak.

Nyálkás hinta leng szigorú-szomorú szélben,

hív egy út, melyre sosem szabad térnem.

Kicsinyes korban nagyravágyó álmok,

bőrt hasítanak új és új szabályok.

 

Hónapok telnek. Évszakok. Évek.

Vége lesz egyszer

kétezertizenkettő

szeptemberének.

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.