nagyságuktól elvakult kis férgek
tévedésem lesték szüntelen,
vigyáztam hát minden egyes léptem,
s el?bbre vitt minden gúnyos szó.
lettem volna szerény, szokvány lélek,
eltaposni vágytak a törpék,
rúgtak, ahol gyengémet sejtették,
s löktek ezzel épp maguk fölé.
ha gyötörten olykor meginogtam,
hallottam a sátáni kacajt;
tökfejek, hát nem hagytak kimúlni:
láthattak egy f?nixmadarat.
*
majd a nap az égen fenn ragyogva
maga döntött úgy, hogy lebukik,
azóta már másfelé világít,
s elfeledte rég a földgolyót.
