Szaporábban veszem a leveg?t,
mellkasom is többet dobban,
pedig csak árnyékban jár szavad
– titokban.
Lámpát nem gyújtasz,
mégis
felderengsz,
képzeletem vásznat fest,
arcod kezemben.
Ajkad megrepeszti képem,
sírom léted – s benned létem,
hontalan vagyok nélküled,
árva szó
a kietlen réten.
Szaporábban veszem a leveg?t,
mellkasom most nagyobbat dobban,
rád gondolok
leírt szavaimban…
