P. Tóth Irén : Egyszer

Nyomtatás

Egyszer

közel voltam az éghez.

Akkor egész másnak látszott a Föld.

Maradt még valami odaátról,

ahol van igazság

és hajnalban pirosak lesznek a kövek…

Emlékekből rozsda szivárog.

Félsz

miközben felszisszennek a szavak,

baj van – gondolod,

baj van – mondod magadnak,

csak úgy magadnak,

hisz kinek volna kedve bajlódni veled

vagy mással,

jó ha maga-magával…

Közel az éghez elveszett lélek,

kapaszkodva kékbe, reménységbe…

Nappalom Nap színű láng volt,

éjem is lángolt,

Mikor? Mikor?

– nem emlékszem.

Lehet mindent csak álmodtam?

Hányszor?

Hányszor?…

Múlik,

halványul a kép,

talán soha többé,

de jó volt akkor úgy és ott,

ahol egész másnak látszott a Föld,

mert egyetlen pillanatra közel,

közelebb volt az Ég.