*
Pultnál állt a foghíjas
kopasz rokkantnyugdíjas,
kannás kisfröccs kezében,
vérágak híg szemében.
A placcon kövér „dáma”
(törzsvendég a kocsmába’)
járja pálinka-táncát,
mint ki letépte láncát.
Hősünk nézte epekedve,
gyomroznia volna kedve.
Elvitelre pálinkát hoz,
elhívja a nőt magához.
A táncosnő nem félszeg
(igaz hősünk nem délceg)
a meghívásra igent mond
mert a pálinka fő szempont.
Így elmennek, kéz a kézben,
fény gyúl hősünk víz-szemében.
Eljött a nap, ez győzelem.
Ilyen az igaz szerelem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Éles Attila
