sétáló, fehér lelke.
Friss gyötr?déssel kérdezte,
mit is szeretek benne.
Hogy mutassam meg
sejt? bizonyossággal
e fázós érzelmet,
hogy töltsek
süket monológba
kacskaringós éjben
értelmet.
Becéz? nevet nem adhatok
éltet? kínlódásomnak,
fekete jászol el?tt
lánctalan,
dicstelen béklyóimnak.
Léha, emlékgörcsbe robbanó
virág
ifjú bölcsessége,
felszabadító könnyszikla
a múlt,
?rtorony kietlensége.
Legutóbbi módosítás: 2012.01.30. @ 11:36 :: Maretics Erika