Böröczki Mihály - Mityka : Takaratlan arc

 

Egy kézfogástól meggyőzöm magam,

a kéznek takaratlan arca van,

kemény, meleg, vagy lágy – tapintható,

határozott, mint mondatban a szó,

érzem, mikor az öt ujj rám tekint,

ahogy elárvul, s hozzám ér megint,

nem oszt figyelmet akkor senkivel,

az ujjbegy, mint egy szempár, úgy figyel,

gyűrött keménye, selyme, és a vér

aztán a belső csönddel összeér,

és látom ívét, ráncát, hajlatát,

ahogy a bőrön súgva pillan át,

s már tapintható a megbújt egész,

ahogy kezem egy kézzel szembenéz.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.10. @ 16:35 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.