Marthi Anna : A part vagyok

 

nem mondom, hogy értem,

oly messze vagyok,

s ez biztonságot ad.

de egyszer változni fogok,

majd tán oda is eljutok,

így most kiválasztom,

melyik könyv lapjai azok,

melyek az ösvényre tereltek,

ezért arra próbálok nem

araszolni, nem, mosoly,

girbegurbán mint betűim:

jobbra dől meg balra…

szálfaegyenes tartással

a test ugyan, de agyon

pakolva a szív tovább,

magamért, hátha jobb lesz,

mert ebben a testben

mostani lelkem kiugrana!

börtön az ostobaság.

kiúsznék a vízre,

nem a partra.

Legutóbbi módosítás: 2010.08.30. @ 07:35 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak