Mi a vers?
A legtöbb ember számára a kérdésre a válasz egyszer?: a vers rímes, rövid sorokba tördelt szöveg.
Ez azonban ennél sokkal bonyolultabb. Hiszen a vers például akkor is vers, ha folyamatosan egymás után írjuk a sorokat a lap szélét?l a lap széléig, és fordítva: a próza akkor is próza marad, ha csak az oldal közepére szedik. Tehát a küls? megjelenési forma csak megkönnyíti a vers felismerését, de nem határozza meg a verset.
A másik említett szempont: a rím. Valóban, a versek nagy százalékára jellemz? a rím, mégsem tekinthet? kizárólagosan jellemz? dolognak. Vannak olyan versek, ahol nincs rím.
Mi tesz akkor egy verset verssé?
Figyeljük csak meg például ezt a két József Attila sort:
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovat?nik.
(József Attila: Flóra 1.)
A gyakorlott versolvasó önkéntelenül is tagolja, így:
Roskad a | kásás | hó, csepe- | részget a | bádoge- | resz már,
Itt a szótagok hosszúságának, és rövidségének jut a f? szerep. A hosszan, vagy röviden ejtett szótagok közti id?különbség hoz létre valamilyen törvényszer?séget, valamilyen visszatérést.
Ez a visszatérés a nyelvben lev? hangtani elemeknek észlelhet? törvényszer?sége:
lehet az azonos vagy hasonló hangzású szótagok visszatérése (a rím)
lehet a szótagok hangsúlyosságának és hangsúlytalanságának valamilyen rendszere (ütem)
lehet a szótagok hosszúságának és rövidségének különbözeteib?l származó rendszer (verslábak)
A vers tehát a nyelvben lév? hangtani elemeknek észlelhet? törvényszer?ség szerint való visszatérése.
(Versnek csakis az akusztikus visszatérésen alapuló szöveget mondjuk, így a „szabadvers” m?fajilag költemény ugyan, de /helytelenül meggyökeresedett neve ellenére/ verstanilag /prozódiailag/ nem vers.)
A verstan
A verstan tudománya a nyelvi elemek verssé válásának törvényszer?ségeit kutatja, s rávilágít a versek szövegének akusztikai összefüggéseire.
Mivel minden nyelvnek sajátos hangsúlyozási törvényei vannak, így ahány nyelv, annyi verstan.
A mi nyelvünkben szinte minden olyan verstani jelenséget vissza lehet adni, ami csak európai nyelvekben el?fordul.
Amikor verstanról beszélünk, akkor els?sorban mérhet? és számlálható jelenségekr?l beszélünk.
A sorok, a sorokban a szótagok száma például megszámolható.
A szótagok hosszúsága a kiejtés során finom m?szerekkel mérhet?.
Ezek a dolgok fizikai és számtani tények.
A verstan ágai:
A rímeléssel és a versalakzatokkal foglalkozó vizsgálódások
prozódia (a szöveg hangtani hullámzásával foglalkozó tudomány)
A vers atomjai és molekulái
Minden vers szavakból, minden szó szótagokból áll. Bár a szótag tovább bontható még hangokra, de a vers hullámzása szempontjából közömbös, hogy milyen min?ség? hangok hullámzanak. Így a legkisebb egység, amely befolyásolja a vers lüktetését: a szótag.
A vers lüktetését az a tény adja, hogy a szótagok különböz? tulajdonságokkal rendelkeznek.
1. Egy szótag a szóban elfoglalt helyzete szerint lehet
hangsúlyos
hangsúlytalan
Azt a versegységet, melyben hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok kapcsolódnak össze, ütemnek nevezzük. (A magyaros verselés jellemz?je az ütem és a rím együttes használata.)
A magyaros verselés egysége az ütem. Egy ütem egy hangsúlyos szótagból, és a hozzá tartozó hangsúlytalan szótagokból áll. Fülünk legfeljebb négy szótagot t?r egy ütemben. (Tehát a leghosszabb ütemben egy hangsúlyos és három hangsúlytalan szótag van.) Az ütem végén önkéntelenül is igen-igen rövid szünetet tartunk. Az ütemek id?beli hossza egyenl?. A versek óriási többségénél az ütemek azonos szótagszámú sorokban rímelnek össze.
Tudjuk, hogy a kiejtés id?tartama szerint lehet:
hosszú – az a szótag, amelyben vagy hosszú magánhangzó van (ház, néz, ró, kéz), vagy rövid magánhangzó és utána egynél több mássalhangzó van benne (talpra: a szó els? szótagja az el?bbiek szerint hosszú).
rövid – az a szótag, amelyben a magánhangzó rövid, és utána legfeljebb egy mássalhangzó áll (kar, fel, mar).
A szótag hosszúságát alapvet?en a benne lév? magánhangzó hosszúsága határozza meg
Azt a versegységet, amely a hosszú és a rövid szótagok különböz?ségére épül, verslábaknak nevezzük.
A hosszú szótagot a verslábon belül vízszintes vonással, a rövid szótagot felül nyitott félkörrel jelöljük.
(Folytatása kövekezik)
Forrásaim:
Heged?s Géza A költ?i mesterség 3. kiadás, 1992 Trezor kiadó,
Kosztolányi Dezs?: A magyar rím (Nyugat 1921/24. szám)
Mózes Huba: A versformák a posztmodern kor irodalmában
A magyar vers. MTA kiadása, 1948.
enciklopedia.fazekas.hu/;
www.kislexikon.hu
Wikipédia
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: Marie Marel
