Szinte a bőrükből kibújva beszélget két borz. Jókedvükben borzaink úgy néznek ki, mintha bajszuk számtalan metszőfog lenne. Néhány nyelvnyújtás és rövid eszmecsere után, az első kiábrándulást az okozza, mikor rájönnek, hogy ők vakondok, nem is borzok. Sokat kibírt már idegzetük, egymást is jó hosszan nézték.
– Te, mondd, te is megeszel engem?
– Ühüm…
– Akkor jó, mert én is téged!
– Figyelj, ott a fa koronája fölött röpköd egy cápa.
– Látom. És?
– Mi van, ha ő fog megenni minket?
– Kizárt. A cápák nem esznek borzokat!
– Borzongok magamtól, mióta tudom, hogy borz vagyok, de mindennek megvan a maga öröme. Nézd, azt hiszem dél körül jár az idő, kong a harang valahol. Na persze este is lehet, de akkor semmit sem látnék, a talán nincs is szememmel, így meg olyan gyönyörű borús panoráma tárul elém, hogy már el is ment az étvágyam minden borzfalástól. Mától vakondot eszem.
– Két borzasztó nagy fa, középen egy kerítés, ott hátul valami feldomborodik, mögötte felhők ingáznak, vagy inkább inkább tespednek az égen. Tovább nem látok sajnos…
Ettől mind a ketten nekikeserednek, átmenetileg valódi étvágytalanságot kapnak, majd miután a recsegő hang és kellemetlen zenebona abbamarad, tényleg besötétedik.
Az emberek elhagyják a mini vidámparkot. A körhinta tulajdonosa és főnöke felkéri a ringlispílt, hogy ne mozogjon karbantartás közben. Odébb, a hanglemezeket tisztítják, mind a hármat, mert kell a változatosság napközben. Fáradtak, éppen aludni készülne a ministáb, amikor átrepül egy gőzmozdony a kis tér fölött.
Fütyül egy nagyot és iszonyú füsteregetésbe kezd. Majd újból fütyül egy óriásit valamerre.
– Te is láttad a nagy madarat?
– Döme! Könyörgöm, éjjel aludj, még van fél órányi munkánk!
– Jól van na…
– Mondom, éjjel!
Mert Döme teljes testtömegével hosszában és keresztben is elhasalt.
– Veled meg mi van?
– Ez itt egy díszletdombocska?
– Nem raktunk oda semmit, az biztos.
– Odairányítom a fényszórót. Vakondtúrás!
– Ahol vakondtúrás van, ott vakondokok is vannak.
– Nem vakondok?
– Nem pajtás, a vakondok, az vakondok!
– Te tudod, keressünk. Hoppá, a körhinta talapzata alatt is van négy-öt kijárat. Most már csak fülön kellene csípni a tetteseket.
A két borz, akik nem óhajtották tudomásul venni, hogy nem azok, még mindig egymással kedélyeskedtek és azon morfondíroztak, hogyan és milyen sorrendben csinálják a dolgot.
– Te figyeld! Egy Újpest mezes vakondok makog egy Fradi mezes vakondokkal. Aranyosak azzal a két nagy lapát mellsőjükkel.
– Jó, hogy mondod, kellene egy lapát.
– El akarod egyengetni a kijáratot?
– Ühüm… De előbb talán a két vetélytársat lapítom szét. Hozzad már!
Döme állatbarát volt ugyan, de nem ellenkezett, vitte. A másik magasra emelte a lapátot, aztán maga mögött kiejtette a kezéből, mert az egyik megette a másikat, aztán a másik az egyiket… Tulajdonképpen egyszerre falták fel egymást.
– Menjünk lefeküdni – nyögte -, mert elüt, a szabálytalan érzéseken is átröpködő gőzmozdonyok özöne.
– Hű, legalább a mezeket hagyták volna meg!
Boér Péter Pál : Vakondokok
Hasonló írások
bohócságok stb.
Nyomtatás bohócruhát hogyha öltök s krumpliorrot ragasztok magamra és ostoba vigyort festek ajkamra ahhoz ugyan mi közöd szakadt nadrágomon tarka folt blúzom gyűrött kissé ósdi na és, miért, nem ez a módi? arcomon inkább láss mosolyt ha a fejemen átbukdácsolok [… Tovább]
Amikor tényleg tüzes a helyzet
Nyomtatásavagy véletlenül sárkány szelídítőt neveltem a lányomból Mikor egyértelművé válik, hogy legendák igenis léteznek, akkor a világ kicsit lelassul előtted. Pont, mint a mai napom. Egy hatalmas pikkelyes fej volt előttem, hüllőszerű szemekkel melyek egyetlen pillantással a lelkem legmélyébe [… Tovább]
Morálisból önfelmentéses
Nyomtatás Azt mindjárt előrebocsátanám, hogy nem vagyok a szavak embere. Nem tudok olyan szépen, cikornyásan beszélni, mint mások. Én az elvek és a tettek embere vagyok, és ma rengeteg olyan fontos dolgom volt, amit el kellett, hogy intézzek. Csak egyet, [… Tovább]
Zala „gyöngye”
NyomtatásEmlékek felidézése, és Kiss Laci figyelmébe: Özvegy Darázs Döme Dánielné, született Darázs Dóra mélyhegedűt megszégyenítő alttal döngött, döngicsélt, miközben önfeledten dézsmálta a Zala Gyöngye ritkás, nagy szemű fürtjeinek azokat a bogyóit, amelyek ki voltak repedve az elmúlt napok bőséges esőitől, [… Tovább]
Egyszeri álarcos bál, Nagyrábén
NyomtatásA bál jó előre ki volt plakátozva a Kosornyó Nagyutca/Vörös Hadsereg felőli első házán, ugyanis ott működött az ötvenes években a nagyrábéi kultúra háza: * / Á L A R C OS BÁ L A KOSSUTH KÖR Művelődési Ház [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … (2)
NyomtatásOlyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára figyelni. [… Tovább]
Keletről érkezett 4
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott alap [… Tovább]
Ki akar könnyen, gyorsan meggazdagodni?
Nyomtatás Dr. Schocher akart, ezért roppant megörült, amikor elolvasta az erről szóló apróhirdetést. Pár hónapja bizonyára fölényesen legyintett volna erre. Hanem azóta sok víz folyt le a Dunán, többek között lecsúszott a fess generális is. Valaha ott posztolt a város [… Tovább]
Új nap, új világ
NyomtatásApró érdekesség: amikor elforgatsz egy Rubik kockát, akkor a 43.252.003.275.489.856.000 különböző kombináció egyikére helyezted. Hatalmas számnak látszik – mert az is – de még mindig megszámlálható. Egy másik érdekesség: a Föld lakossága napról napra közeledik a 8.000.000.000 főhöz, talán el [… Tovább]
Az nem csak egy cukorka, avagy egy Istennek bármi lehet felajánlás.
Nyomtatás Az idő nagyon régóta nem bír számomra jelentéssel. Ha megkérdeznéd tőlem, hogy mennyi ideje szunnyadok, akkor egy egyszerű vállrándítást kapnál válaszként. Ami a halandóknak – tehát nektek – egy örökkévalóságnak tűnik, az számunkra nem több egy homokszemnél, mely lepereg [… Tovább]